Régóta gondolkozom már ezen és azt hiszem, nincs még egy olyan sorozat, ami ennyire nevelő célzatú lenne. Végig kíséri a kisiskolás szakasztól kezdve az egyetemen át a munkába lépésig a fiatal lányok életét, minden gondjukkal- bajukkal egyetemben.
Néha azt kívánom, bár egy jó 6-7 évvel ezelőtt kezdtem volna el nézni. Azt hiszem sok minden máshogy lenne most az életemben.
Például sose gondolkoztam azon pár évvel ezelőtt, hogy de jó lenne külföldön tanulni, vagy legalább valami neves egyetemen.
Nekem egy másodrangú vidéki főiskola jutott. De nem bánkódom miatta, csak utólag belegondolva, felmerül a kérdés; tényleg csak ennyi vagyok?
Ettől a sorozattól az embernek mindenhez kedve támad. Nemegyszer érzek késztetést arra, hogy szép estélyi ruhába vagy koktél ruhába bújjak, hogy felhúzzak egy picit nőiesebb cipőt, hogy kávét igyak és hamburgert egyek sült krumplival, hogy doboljak vagy gitározzak, hogy elmenjek New Yorkba, ha épp rám jön az őrület és a fékezhetetlen szerelem.
Ha megnézek egy részt, kedvet kapok újabb és újabb könyvekbe belekezdeni. Tanulni reggeltől estig, csupán a saját örömömre. Körbeutazni Európát. Kalandokba keveredni, olyanokba amikre nem is számítottam eddig.
Ilyenkor mindig jó lenne csak még egyszer utoljára koleszosnak lenni. Mert azt se nagyon tudtam kiélvezni, az igazat megvallva.
Ez a sorozat tényleg példát mutat. Engem semmi sem motivál jobban az előrehaladásra, mint az, hogy hiszek benne, tényleg lehet.
No hay comentarios:
Publicar un comentario