újra élni

Újra kéne élni a fiatalságot.
Bele kéne sétálni az éjszakába, de úgy, hogy ne a nappalba sétáljak ki belőle.
Fogvacogva kéne hozzábújni kedves fiúalakhoz.
Fanyar vörösborral kéne érintkeznie testemnek s minden szervemnek.
Folyó parton kéne állni, vagy ülni is akár. Hozzábújni rég elfeledett kedves archoz.
Csókolózni kéne újra, olyan vad szenvedéllyel.
Fűben kéne hemperegni.
Olvasni a szemeidben.
Sírni, úgy hogy a könnyünk összeérjen.
S a nevetésünk is találkozna.
S találkozna minden. Találkozna mindenünk.
Ujjaink összeérnének, s szép lassan kezeink, mellünk, hasunk, lábaink.
Egész testünkön felállna a szőr.
A hajunk is érintkezne.
Felhőket hoznánk le magunk közé, hogy egyre- egyre felugorjunk és azon szárnyaljunk.
S lehoznánk az égről a napot, hogy sose virradjon meg. Hogy sose jöjjön el a nappal és ez az éjszaka örökké tarthasson.