az univerzum a barátom

Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad.
(Paulo Coelho)

Azt hiszem ez az idézet teljesen igaz.
Csak sokszor nem tudjuk - mert nem bírjuk, nem akarjuk racionálisan látni a bukásunk értelmét- miért kell ennyit várni. Hogy miért kell ekkorákat esni. És amikor már azt hisszük, hogy nagyobbat nem is lehet, újra elesünk.
Ismerős érzés, biztos sokak számára, hogy olyankor már nincs is kedvünk felállni, mondván, a földön jobb, úgy is nemsoká ugyanoda érkeznék vissza.
De persze ettől még fel kell állni minden elbukás után, még ha kiegyenesedni oly nehéz is. S annak aki az idő eltelte alatt hozzászokott a folyamatos pofonokhoz, nehéz elhinni, hogy lehet másként is. Holott tudta, egy bizonyos ideig ő is tudta, hiszen ez volt a célja, ahogy mindenki másnak is. Csak még nem jött el az ideje.

Hát most eljött, most eljött végre az én időm is. És igen, épp ésszel nehezen foghatom fel még mindig, hogy sikerült, sikerült elérnem néhány kitűzött célt és álmot. Most mint szégyenlős kislány, pirulva mosolyodok el egy-egy gratulációra, pedig tudom, hogy mindezt megérdemlem. Végre méltó dolgokat élhetek át. Csodákat. S mindezt önmagamnak köszönhetem, hiszen egyedül jutottam el idáig.

Köszönöm!

Megyek ...