Nagyon, nagyon fáradt vagyok!
Pedig annyira nem csinálok semmit, hogy az már néha fáj.
Sokszor vagyok beteg, mert ahhoz lusta vagyok, hogy valamit is sportoljak.
Mondjuk egy előnye van, a múlt hét óta lefogytam két kilót, ami jó dolog. De amúgy nem jó ez így. Azt hiszem valamit mégiscsak el kellene kezdenem, mert teljességgel erőtlennek érzem magamat.
Az iskola is kifáraszt, pedig van, hogy be sem megyek.
Negyedikre nagyon ellustultam. Talán visszatérek az elsős lustaság érzetéhez? De nem, mert az még nagyon más volt. Most már tudok mindent, meg van a taktikám az igazi játékhoz, és ez jól is van így.
De már a közelben látom a végét. Másfél hét és tulajdonképpen vége a főiskolának. Persze ez nem teljesen igaz, mert még maradok egy félévet, de az már más lesz. Hiszen a többség elmegy most. Fura lesz nézni, hallani, hogy sikerül nekik a védés meg a szakdolgozat. Én meg csak nézhetem őket. Sokszor azt gondolom jobb ez így, még van időm, fellélegezhetek. De ha eszembe jut, hogy már régen le kellett volna diplomáznom, akkor elkeseredek és azt veszem észre magamon, hogy ez is csak az idő húzása. Mintha direkt húznám az időt, mert nem merek kilépni az életbe. De ki kell. Épp ezért most Spanyolország jó kezdet lesz hozzá.
Már csak 3 hónap vagy annyi se, és indulok.
Ez az egész még egy jó nagy kérdőjel számomra. De várom már. Sokat várok tőle ...
Addig meg jó lenne pihenni, csak annyi minden kavarog a fejemben. Tervek, célok. Néha félek, nem fogom tudni őket összeegyeztetni, de majd úgyis muszáj lesz!
No hay comentarios:
Publicar un comentario