jós(?)könyv

Az utóbbi egy hétben két alkalommal is elővettem a jóskönyvet. Ha jól belegondolok, az utóbbi 2 évben talán egyszer sem volt erre példa. Azért, mert nem volt rá szükségem. Persze talán most se lenne szükségem, csak kellett valami támpont, valami, amibe belekapaszkodhatok.
Szeretem, hogy annyi cél és vágy van most az életemben, és folyamatosan bővülök, tágulok. Ez már így megy körülbelül két éve.
De miért kellett akkor megint a jóskönyv? Miért érzem egyedül már kevésnek magamat? Miért hiszem azt, hogy így jobb döntés születik majd?

Alapvetően szeretem a jóskönyvet. Szeretek elmerengeni az ősi kínai jósjeleken, a szimbólumokon, a jelentéseken. De úgy érzem, valamilyen szinten minden egyes jóslás lekorlátoz. Ezért is nem használtam az utóbbi években.
De most mégis elővettem, pedig tudom hogy mikor használom, részben befolyásolom a végeredményt, részben bevonzom azt, amit szeretnék válaszként kapni (ami persze aztán többnyire sosem sikerül).
Persze most teljesen más dolgok jönnek ki, titokzatos, számomra kódolt üzenetek, amiknek a jelentését sem értem. Ennek részben örülök, ugyanakkor szeretnék tisztán látni, tisztán és reálisan, álmoktól mentesen. Ennyit kérek, mesterek!