freak out just like Rory

a videó, bár nem pont erre gondoltam, de a youtube ezt dobta ki, ám legyen.

Szóval, ma végre rájöttem mi bajom van.
Hetek óta érzem, hogy valami nincsen rendben velem. Különböző tüneteket veszek észre magamon, amik nagy részéről már-már úgy gondolom, saját magam generálom, mintegy sodorva magam a hipochondria felé. S mindezt miért?
Mert belül marcangol valami, s gyülemlik az egész egyre inkább.
Igen, megőrültem. Igen, bediliztem. Igen, kiborultam. És igen, kurvára be vagyok szarva.
Vége van az egyetemi éveknek, vége van akkor is, ha én még el sem végeztem. a szaktársaim, akikkel ugyan nem voltam olyan közeli viszonyban, már mind előbbre járnak, járhatnak. Nem tudom. De úgy szeretnék belelátni a fejükbe, hogy bennük mi zajlódhat le?
Szeretném megkérdezni őket: Ti nem féltek, hogy mi jön most? Ti nem féltek, hogy mi lesz a következő lépés?
Nektek van elképzelésetek arról, mihez kezdjetek majd magatokkal ezután?
Mert nekem nincs és pánikba estem. Nagyon nagy pánikba.
Holott nincs értelme, mert csak rontok vele a helyzeten.
Éjjelente nem bírok elaludni, nappal nem bírok levegőt venni. Olyan mintha belülről fojtogatna valami.
A nagybetűs életbe való kilépés gondolata ijeszt meg ennyire.
Bár rengeteg tervem van, tudom, hogy egyelőre teljesen gyenge vagyok akár egy lépés kivitelezésére is.

Eddig az életem megtervezett volt. Megszülettem, óvodába jártam, általános majd középiskolába, aztán jött az egyetem és a szakváltás, amivel ugye szintén egy évet nyerhettem. De be kell látnom, ez sem volt elég.
Félek belelépni abba az óriási kérdőjelbe, amit az életemnek fogok hívni éveken belül. Félek belegondolni már csak abba is, hol leszek fél év múlva vagy 2 év múlva.
Félek belegondolni, hogy mi van, ha a jelenleg áhított terveim elbuknak majd s épp ezért belevágni is ugyanúgy félek.

Nem tudom, mások hogy élik meg ezt az időszakot. Talán a csillagjegyemmel járó erőteljes szentimentalizmus, ami jellemző rám, nem túl kedvező ebből a szempontból. Néhány éve már érzékelem, hogy egyre érzékenyebb vagyok bizonyos dolgokra. Ami nem csupán gyengeség, hanem keveredik a tisztán látással és érzékeléssel, bár még ez van háttérbe szorulva.
Talán, majd ha sikerül elérnem, hogy ez felerősödjön, erősödök azáltal én is.

De most még csak arra vágyom, hogy lehiggadhassak.
Most, hogy beismertem önmagam előtt is, már érzem, hogy gyengül a szorítás, s néha egész jól tudok lélegezni is. De még mindig érzem, hogy nem vagyok szabad.
Le kell kűzdenem ezt az óriási félelem érzetet, ami felgyülemlett.
Felül kell kerekednem a félelmeimen, mert anélkül nem tudok előre haladni. Anélkül nem tudok boldogan felülni a Santiagoi gépre, anélkül nem tudok felszabadultan szakdogát írni és spanyol szavakat tanulni,anélkül nem érdekel az irodalom, a művészetek, a film, a zene, se semmi.

MEG AKAROK KÖNNYEBBÜLNI!