"Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas...

...a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: "a könyv sokkal jobb volt".

(Paulo Coelho)

Ebben az évben sikerült a filmek és a zenék mellett időt keríteni a könyvekre is. És szerencsére egyre több volt köztük az angol nyelvű könyv. Kezdem is érezni a nyelv játékosságát, a szavakkal való piciny trükközéseket. Alapvetően tetszik, bár mivel ilyen csodálatos anyanyelvvel áldott meg az Úr, sosem fogom azt mondani, hogy egy angol vagy francia vagy német vagy olasz vagy spanyol vagy akármilyen nyelvű vers szebb.
Mert persze hogy lehet szebb, de számomra ezek a nyelvek, bármennyire is fontosak, mindig háttérben lesznek a magyarral szemben.

Először film adaptációkról szeretnék beszélni. Megnéztem néhány könyvből készült filmet az idén és sajnos mind nagy csalódást okozott. Bár ez általában várható.

Nick Hornby:About a boy - számomra ez volt az év legnagyobb csalódása filmen (bár maga a film már van vagy 10 éves,és brit akcentus ide vagy oda, Rachel Weisz ide vagy oda, a film teljesen el lett rontva. Könyv után nem ajánlom senkinek, mivel a könyv 1994-ben játszódik, akkoriban mikor Kurt Cobain meghalt, tulajdonképpen ö köré épül fel a könyv, ezzel szemben a filmben nincs se Kurt, se Nirvana, semmi. Csupán egy harmadrangú rapperről meg a Kornról beszélnek, mikor a Korn akkor vagy talán még később alakult, és erősen kétlem, hogy bármiféle hatással lehetett volna már akkor az akkori Angliára. Ellenben a könyvet csak ajánlani tudom, mindenkinek, ha lehet, angolul. Eszméletlen! Különben is, Nick Hornby zseniális író. Az ő forgatókönyve alapján készült el az An education is, ami tulajdonképp a párját képezi ennek. -

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love - erről azt kell elmondanom, hogy nagyot csalódtam, nagyon nagyot. Bár őszintén szólva nekem maga a könyv is túlzás volt kicsit. Olyannak éreztem, mint egy dokumentum filmet, csak közbeékelt jelenetekkel. És ez a filmben is jelen volt végig.
Számomra van a film, valós jelenetekkel, történésekkel és van a dokumentum film, amiben mesélnek. Nekem sok volt mind a könyv, mind a film. Bár gyönyörűen le vannak írva a tájak és a filmben is csodálatos képi világ van, mégis kevésnek éreztem.-

Audrey Niffenegger: The time traveler's wife - bár ezt a könyvet körülbelül 2 éve olvashattam, a filmet csak most láttam az ősszel. Viszont itt azt kell mondani, a maximumot sikerült kihozni a filmből. De az is igaz, hogy anélkül, hogy az ember olvasná a könyvet, lehetetlenség felfogni, Ádám egy idő után fel is adta. Mert még a könyvben is sokszor vissza-vissza kellett olvasni a sok információ miatt. De itt mindkettő szép munka.-

Janet Fitch: White oleander - ezt a könyvet valahogy jóval a film megnézése után olvastam csak el, de a film annyira hűen követi a könyvet tartalmilag, kronológiailag is, hogy különbségeket nagyon nem is vettem észre, csupán a fiatal lány és mostohaapja kapcsolata nincs olyan intenzitással jelen a filmben, de ez még megbocsátható.-

Paulo Coelho: Veronica decides to die - ebben az esetben azt kell, hogy mondjam, hogy a könyvtől való eltérés nem feltétlenül baj, hogyha jól megoldják. A filmben Szlovénia helyett az Egyesült Államok egy városa a helyszín, és Veronica addigi életére se térnek ki. Az én fejemben teljesen más kép volt a filmmel kapcsolatban, de valamiért úgy lett megcsinálva az egész, hogy befogadható. Sok az átalakítás, de olyanná lett formálva, amiben hibát nem is találhatunk. Még Sarah Michelle Gellar szereplése is megfelelő hozzá. A hangulat árad a filmből és a Radiohead számok is rásegítenek a melankóliával átszőtt boldogság megtapasztalásához a filmen keresztül is.-

Azt hiszem ez az a néhány adaptáció, amit el is olvastam, és a jó könyvek közé sorolnám.