lépésről lépésre

Lépésről lépésre! Igen, ilyen tempóban lehet itt haladni.
Az idő rossz, folyamatosan esik, ugyanakkor még sincs olyan hideg, 10 fok feletti a hőmérséklet és az utcák melegek, de az állandó eső nagyon frusztráló tud lenni, legalábbis számunkra, akik másfél hete élnek ebben.
De tegnap szerencsénkre kisütött a nap, ugyanakkor a szél elég erős maradt, ami azért jó volt mert elfújta az eső felhőket (egyébként a felhők rendkívül gyorsan vonulnak az égen, ilyet máshol még nem nagyon tapasztaltam), másrészről viszont nem tudott a nap olyan melegen sütni. De már érdemes volt kinn lenni, ahelyett hogy a hideg lakásban lennénk. Persze nem sokat vagyunk ott, de ha kinn esik az eső, nem nagyon van más választásunk.
Számomra ez a város teljesen 'outdoor activities' város (nem találok rá hirtelen szép szót magyarul). Rengeteg part és zöld terület van itt, és a sok csapadéktól olyan szép zöld minden, kevés ilyen helyen jártam még. Ez a város egyszerűen arra született, hogy az ember a hideg lakás négy fala közül kimenjen a természetbe, amilyen gyakran csak megteheti.
Mindennap órák hosszat sétálunk. Éppen azon gondolkoztam, hogyha tudatosan készülnénk megtenni a Camino-t, ez megfelelő edzés is lehetne.
Hiszen az utolsó része, az utolsó 100-200 km a legnehezebb rész, pont mint a város. Nem alföld, nem síkság, hanem dimbes- dombos terület, lankákkal, emelkedőkkel, lejtőkkel és völgyekkel.
Ami ugyan fárasztónak tűnhet, de a kilátás és maga a táj csodálatos.
A város tele van műemlékekkel, templomokkal és romantikus apró sikátorokkal. És mivel egyáltalán nem nevezhető szabályos szerkezetű városnak (már ha a magyar normákat vesszük alapul), mégis remek az elhelyezkedése, a köríves, sugaras szerkezet annyi szépet rejt magában. Itt még eltévedni is jó, azért jó, mert nekem kell megtalálni az utat újra,mivel senki nem beszél angolul. Ugyan én tudom, hogy kifejezhetem magam spanyolul is, 'estoy perdida', de a segítségnyújtást elég valószínű, hogy nem is érteném meg. A spanyoloknak nem mondhatod, hogy beszéljenek lassabban. Nem azért mert nem akarnak, hanem mert nem tudnak. Szépen ledarálják gyorsan,spanyol tempóban, aztán rád néznek, mint egy értelmi fogyatékosra mondókájuk végeztél, hogy 'me entiendes'? Végülis vicces, jókat szórakozunk mi is ezen, de tudom, hogy eljön majd az az idő, amikor elkezd zavarni, ha nem jutok előbbre és továbbra sem értek semmit. Ezért mindennap spanyolozok, nézzük a tv-t spanyol felirattal és próbálok minél több kifejezést elsajátítani. De a beszéd része valahogy még akadozgat, de később talán beindul az is. A suli mindenesetre sokat fog segíteni.
Mivel összesen 2 tárgyam van (Económia da Educación, az Educación Social szakon, ami egyáltalán nem is kapcsolódik a szakomhoz, és a História Ecinómica Mundial, az Económicas y Emresarias tanszéken), sokat suliban sem kell lennem, de ha jól néztem, minden nap legalább 1 órát benn leszek hétfőtől csütörtökig. A péntekjeim eddig szabadok. Spanyol kurzus pedig csak márciustól lesz, pedig hasznosabb lenne, ha már mehetnék rá, de még csak a fizetős intenzív kurzus megy pár száz euróért, amire azt hiszem érthető, miért nem jelentkeztem.
Apropó, ha már itt tartunk. Jövő hétvégén megyünk az első Erasmusos kirándulásra, ahol végre megnézzük az óceánt és Gijón valamint Oviedo városát, mindössze 65 euróért, nem pénz érte, én azt gondolom.
Közben pedig jönnek az újabb és újabb tervek. Lebuszozunk Portoba Che Sudaka koncertre, átugrunk Madridba pár napra repülővel, az is kb. 30 euró lesz.
Bár rengeteg lehetőség adott, úgy érzem ideálisabb várost nem is találhatnék Santiagónál arra, hogy önmagamat megtaláljam.
Tegnap órák hosszat ültem a Praza do Obraidoron. Néztem, hogy sétál egymás mellett turista és zarándok, néztem az alapvető különbségeket, amiket megemlítek majd a szakdogámban is talán.
A zarándokok felhőtlenek, számukra a külvilág talán nem is létezik az úton, míg a turista mindent megfigyel, mélyrehatóan, már-már túlzásokba is esik, de az igazi zarándokot ez nem zavarja meg semmiben.
Elgondolkoztam azon, milyen lehet itt élni. Ha ebben a városban laknék, vajon általában mit csinálnánk a barátaimmal? Megbeszélnénk, hogy este a katedrális előtti téren találkozunk? Vajon ugyanúgy értékelném a spirituális jelentőségét a katedrálisnak és magának a városnak is?
Annyi kérdés merül föl bennem csupán percek alatt. Nem is tudom, találok e mindenre választ, csak azt tudom, hogy még csak 9 napja vagyok itt, de már érzem, hogy valami folyamat elindult bennem és keresek, kutatok az új iránt.