!

Éjjel arról álmodtam, hogy otthon vagyok.
Úgy álltam az udvaron, a bejárati ajtó előtt, mint mikor eljöttem.
Fekete-fehér álom volt, ki nem mondott érzelmekkel, fájdalommal és a kínnal, hogy ott kellett hagynom Spanyolországot.
Ezért öröm volt felébredni, még verítékben fürödve is.
Rájöttem, hogy még nem akarok hazamenni. Nem akarok államvizsgázni és elkezdeni az életet.
Most olyan jó, most olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart.
Ki kell élveznem a hátralevő napokat!