jueves, 5 de mayo de 2011

buktatók

Először is, ennek a bejegyzésnek meg sem kellene születnie, hiszen itt vagyok, azon a helyen ahová hosszú ideje vágytam már eljutni.
Most pedig azt érzem, az itt tartózkodásom alatt csupán keserű szájízzel vagyok képes írni akármit is.

Tudtam, hogy nem megy majd minden gördülékenyen az Erasmus alatt, de azért ennyi bonyodalomra nem gondoltam. Végülis nem baj, ezeken is felül kell kerekedni. Csak néha nagyon elfáradok benne, és akkor kis időre mindig feladom, és szívesen elfutnék a gondok elől.
Vannak is erre már jól bevált módszereim. Nem beszélek róla, vagy másról beszélek, vagy tudatom alá söpörve később pánikroham formájában jelenik meg. Mint tegnap is.
Elég hosszú ideje, talán két éve már, hogy először kaptam pánikrohamot, de itt valahogy félelmetesebb volt, pedig tudtam, hogy nemsoká el múlik majd.
Úgy éreztem magam, mint egy filmben. Emberek járkáltak körülöttem, kérdően néztek rám, már- már rosszallóan. Sejtem, némelyikük azt hihette, részeg vagyok, ahogy nekidőltem a ház falának majd a földre rogytam.
Aztán egy idő után 5-10 percen belül jobb lett, aztán találkoztam Stephanieval és egy szép kis kápolna tövében ültünk tovább ketten.
Tehát végül ebben is volt valami jó, mégiscsak.

És akkor a mai napomról is.. mert ez volt mindennek a tetőfoka, ha mondhatom így.
Be kell látni, másfél év többnyire autodidakta spanyol nyelvtanulás nem viszi messze az embert, ha egyszer beledobják a mély vízbe (ahogy Rory mondaná, get my feet wet)és meg kell állnia a helyét Spanyolországban.
Galíciában pedig különösen nehéz, mert itt az emberek nem is szeretnek spanyolul beszélni, és mivel én nem tudok gallego nyelven, fel vannak háborodva.
Bár azt kell mondanom, hogy már egyre több mindent megértek így is.
De a tanárok, a titkárnők és valójában az egész egyetem mindezt tekintetbe sem veszi.
Azt gondolná az ember, hogy az otthoni iskola rendszernél és hozzáállásnál rosszabb nincs is, de mindig érik meglepetések az embert, ezzel kapcsolatosan is.
Feleslegesnek tartom most már, napok eltelte után részletezni a dolgokat.
De annyi világossá vált, hogy nagyon nem lesz egyszerű elintézni a hazautazással kapcsolatos papírokat sem.
De nem baj, minden nehézségen túl kell jutni. Ez is menni fog.

1 comentario:

  1. Take it Easy, dude!
    And dont care some nationalistic motherfucker's private etnical conviction.

    ResponderEliminar