Magamat tagadnám meg, ha nem írék filmekről, könyvekről és zenékről egy kicsit Barcelonai kint létem alatt.
Bár igazán nem sok időm van rá, azért pár filmet sikerült ismét megnéznem és szerencsére olyan filmeket, amiket szívesen újranéznék még jó párszor.
A legelső film, amit megnéztem itt, a Hereafter volt, amely a halálközeli élményeket próbálja feldolgozni, három szereplő és ezáltal három szál kapcsolódik össze egy kerek egész történetté.
Végre eljött július 15., ami azt jelentette, hogy vég(r)e Harry Potter és a halál ereklyéi II. rész. Azt kell mondjam, ez a része sokkal jobban össze volt rakva, mint az első rész, ezért sokkal jobban le tudott kötni. Élveztem!
Tegnapelőtt néztem meg kissé depresszív alaphangulatban a Blue Valentine-t, ami utólag belátom, nem a legokosabb elgondolás volt részemről. De nagyon tetszett, ahogy bemutatja a pár mostani és régi érzéseit, cselekedeteit, életét. Egyszerűen annyira hétköznapi volt az egész, hogy azt érezheti az ember, mintha csak a szomszédai lennének.
Egyik nap pedig úgy gondoltam meg kellene nézni végre egy jó horrort is, hogy növekedjen az adrenalin szintem, legalább ilyen módon. Ezért letöltöttem az Insidious c. filmet, majd letöröltem, majd újra letöltöttem és végre sikerült rávenni magamat, hogy meg is nézzem.
Azt gondoltam, valami sima paráztatós gagyi horrort nézek, de aztán hamar kiderült, hogy nagyon jó alap ötlete van a filmnek, még pedig az asztrál utazás, és hogy hogyan bújnak bele az éppen utazó testébe gonosz szellemek.
Eddig ennyi film sikeredett, és mivel pár óra múlva jönnek a fiúk, gyanítom, Barcelonában több nem is fog beleférni.
Akkor a könyvekről is írok, amiket itt olvastam el. Ebből ugyan nincsen sok, Itt merültem bele jobban a Paulo Coelho önéletrajzi könyvébe, Laura pedig kölcsönadta a Brideshead Revisited-et spanyolul. A gépemen pedig elolvastam Brian Weiss Életek és Mesterek c. könyvét, ami rendkívül érdekes volt számomra. Ismét a regresszív terápiáról.
Ami pedig a zenét illeti, Alex egyik facebook postolásától kedvet kaptam újra Dj Krush-ra, tegnap pedig letöltöttem az új Red hot Chili Peppers albumot, most is az szól.
Észrevettem, hogy spanyolország óta igyekszem vissza- visszatérni a rock zenéhez. Főleg, mert a napi 7-8 óra pocsék zene hallgatása után szükségem van a kompenzációra. Jó érzés például System of a Down-t hallgatni a parton, vagy Óperentziát elalváshoz.
No hay comentarios:
Publicar un comentario