eszmélet

Ma szabadnapom van és itthon ülök, bár ez nem túl meglepő dolog. Nem volt kedvem elmenni a többiekkel az Opiumba, mert semmi kedvem ezt a viselhetetlen zenét és közeget a szabadnapomon is elviselni.
Igaz most ezzel alátámasztom azt a feltevésünket, hogy úgy telik el ez a két hónap Barcelona, hogy jóformán nem csinálunk semmit se.
De úgy döntöttem ez a bejegyzés most arról fog szólni, hogy megcáfoljam ezt.
Talán tényleg nem úgy töltöttük el az időnket, ahogy kellett volna. Mert az tény, hogy ez a munka leszív minket. Sokat alszunk, de ha jobban belegondolok ez sem igaz, mivel napi maximum 6-7 órát. És mivel, van hogy 4-kor kelünk, a nap kb. 3/4-e elment már, így persze csökkennek a lehetőségeink, pláne, hogy 6 napunk szól erről a héten.
De persze ennek ellenére is lehet jó dolgokat csinálni, amik pluszt adnak vagy legalább kis jó érzettel töltenek el.
Például egy motorozás a partra vagy a munkába, egy belvárosi séta leértékelt ruhák után kutatva, egy dinnye turmix jéghidegen, egy Radiohead album végighallgatása egyedül este a 40 fokos szobában, egy napozás, vagy a hullámokkal szemben úszás, a spanyol nyelvtudásom apránkénti fejlődése, egy jó vörösbor, egy forró empanada de galícia, egy új ruha vásárlása, egy ajándék kiválasztása, egy jövőbeli terv kiötlése.
Szóval azt gondolom, ezután nem állítom, hogy Barcelona hiábavaló volt, mivel nem csak, hogy pénzt szereztem, minden napra tudok is mondani legalább egy olyan dolgot, ami boldoggá tesz. Azt hiszem, amíg van legalább egy ilyen, nem mondhatom, hogy nem vagyok boldog.
Emellett itt sokszor elgondolkozom, vajon túlságosan antiszociális vagyok, hogy ennyire igénylem az egyedüllétet? Nem tudom eldönteni, mindenesetre szeretem az egyedül töltött perceket, a katalán misét, zenét hallgatni az utcán, olvasni egy sarokban ülve, vagy filmet nézni. És igen, ezek a cselekvések antiszociálisnak hathatnak, de amíg akad a közelemben olyan ember, akivel ezekről tudok is beszélni, nem számít annak.
Igen, boldoggá tesznek életem apró dolgai és éppen ezért jól érzem magam akkor is, ha egyedül kell lennem, mert nm félek önmagamtól és a gondolatoktól, amik akár a legmélyről törhetnek fel.