jelenleg

Annyi mindenről kellene most írni, hogy van egy szusszanásnyi időm. Csak úgy telnek a napok, ha az ember éjszaka dolgozik.
Most átszoktunk a metrózásról a motorozásra, mert megspórolunk vele fél órákat plusz nem kevés eurót.
Fantasztikus érzés a motorról szemlélni a várost, az éjszakai fényeket, a nappali nyüzsgést, a templom tornyokat, a domborműveket, a diadalívet, a Sagrada Famíliát és még sorolhatnám.

Kicsit ugyan még mindig zavar, hogy nem tudok rendesen egyedül lenni, a gondolataimmal de azt hiszem ideje lesz hozzászokni, hogy ez a nyár most erről szól és a másokhoz, a világhoz való alkalmazkodásról. Mondom ezt azért, mert egy olyan helyen dolgozom 2 hónapig, ahová normális körülményekből SOHA az életben nem tenném be a lábamat.
Mégis, már 3-4 hét után kezdem elviselni és megszokni a primitív hozzászólásokat, az embereket, a számomra elfogadhatatlan zenét és még sorolhatnám ezt végtelenségig.De úgy vagyok vele, hogy most egy ilyen időszakában az életemnek, amikor tulajdonképpen még nincs másra lehetőségem, kipróbálom ezt is, szakmai tapasztalatnak úgyis kiváló. Aztán valamire majd csak jó lesz.

Az amúgyis aggaszt, hogy szeptember 1-től mit fogok kezdeni az életemmel. így legalább még van 1 hónapom, amíg nem kell attól félnem, hogy munka nélkül maradok.
És talán gondolkozni is ráérek később.
Sok terv van a fejemben. Ha lesz időm, talán letisztulnak a dolgok is és idővel elválik pontosan melyik az az irány. Mert most rengeteg utat látok. Csak jó lenne tudni biztosra, merre induljak. De tudom, biztos sose lehetek. Így marad a próba, szerencse elve. Aztán ha nem az az út, akkor váltok. Igaz a kitérő kétszer annyi áldozatos munkát követel, de én meg szeretem az akadályokat, így hát állok elébe.