szeretnék

El se tudom mondani, mennyire hiányoznak bizonyos dolgok az idei nyaramból.
Tudom, nincs okom panaszra és nem is azért, de mégis.
Így munka mellett szinte arra sincsen időm, hogy megnézzem és jó mélyen az elmémbe véssem a város nevezetességeit, templomait, épületeit, múzeumait, a parkokat, a tengert és még sorolhatnám.
Igen, talán más volna a helyzet, ha ezekre mind lehetőségem volna. De az élet néha nagyon ironikus tud lenni. Amikor az ember társaságra vágyik, egyedüllétet talál, és a fordítottja is épp így működik.
Arról már sokat írtam, hogy mennyire vágyódok a Santiagoban megtapasztalt egyedüllétre. Amit igaz sokszor már nem is egyedüllétnek, hanem magánynak éreztem, most mégis visszasírom.
Szeretnék olvasni rengeteget, de nem érzek hozzá elég erőt magamban.
Szeretnék írni újra, de úgy érzem, mire lenyomok egy billentyűt a gépemen, már meg is bántam, már átalakult minden annyi idő alatt bennem.
Szeretném felfedezni a gyönyörű parkokat és jókat vizipipázni benne.
Szeretnék mély dolgokról beszélgetni valakivel a viták és nézeteltérések megvitatása helyett.
Szeretnék egy naplementét végignézni a tengerparton.
Szeretnék órákon át egyedül bolyongani a városban, közben fülemben szólna mondjuk a Hiperkarma.
Szeretném, hogy lássanak azok is, akik nem képesek rá. Ugyanakkor azt is kívánom, hogy ne!
Szeretném kitölteni minden lehetséges jó dologgal az augusztust.