prológus

Először is jelezném, hogy reggel 7 óra 11 perc van most, amikor megírom ezt a bejegyzést. Ilyet még sosem csináltam, hogy munka után (ami ugye este 10-től reggel 6-ig van hétvégén) bekapcsolom a gépet. ráadásul nem csupán azért, hogy a facebookon és a gmailen ellenőrizzem, kinek is hiányoztam, hanem, hogy valami hasznosat csinálhassak. Végre van ihletem az írásra, ezért ki kell használnom.

A mai napom eléggé furcsa görbét vett, kicsit később sikerült kelnem a kelleténél és ezek a késői kelések már teljesen összezavarnak. Tulajdonképpen a napok 90%-ban nem csinálunk semmit, vagy ruhát nézni megyünk vagy strandra. Hát, ma az előbbi verziót csináltuk, de valahogy nem elégített ki a dolog, és utána még rosszabb kedvem lett, mint volt. Sokszor érzem feleslegesnek magamat, úgy érzem nem teszek semmi hasznosat a szabadidőmben és azt gondolom, ha nem lennék ilyen lusta,jobban kihasználhatnám Barcelona lehetőségeit. Igen, itt most annak kéne állnia, hogy megfogadom, holnaptól más lesz, de mivel ismerem magamat, ezért nem mondok semmit, majd elválik minden.

Ma éreztem a legmélyebben magamat itt Barcelonában, majdnem ugyanannyi idő eltelte után, mint Santiagoban. De itt a körülmények miatt is, másként éltem meg a dolgot.
Úgy álltam hozzá a ma estéhez épp ezért, hogy vagy nagyon rossz vagy nagyon jó este lesz és bár rendkívül negatív hozzáállással indultam munkába, már a metrólejárónál éreztem, hogy jó este lesz, vagy legalábbis más mint többi, mert más irányba mentem le a lépcsőn. Hát igen, babonás vagyok, vagy mi!
Végeredményben annyira nem is volt jó este, de viszonylag tűrhető volt. Már az este elején jött 4 fiú Rammstein, Manu Chao és Szigetes pólókban, ami kicsit felvillanyozott és örültem a találkozásnak. Csak azt sajnálom, hogy nem kérdeztem meg, normális ízlésű ember, szabad akaratából miért jön ilyen helyre? Na nem baj, ők hozzáadtak egy pluszt az estémhez legalább. Szóval ha már másért nem is, ezért megérte.
A másik jó dolog, ami a munkában történt, hogy elkezdett a fejemben összeállni egy kép, egy regényről, de most tisztábban, mint eddig valaha.
A mai napom ebből a szempontból is érdekes. Egy egész hosszú folyamat következményeként jutottam el idáig, mikor felkeltem ma reggel/délután, egy régi ismerősöm facebookján nézelődtem és megláttam, hogy van neki egy tumblr-es oldala, amin rengeteg csodaszép és jó kép található. Ott volt egy kép az egyik kedvenc sorozatomból (Two and a half men), amikor Allan panaszkodik egyik kiborulása közben bátyjának, Charlienak: "here is not enough time! There are too many books and not enough time!"
Na hát ez az érzés velem is mindennapos, de ugyanakkor lusta vagyok néha olvasni, ami eléggé nagy hiba, lássuk be! Így hát kedvet kaptam az olvasáshoz. Este pedig a telihold és más dolgok is (ezeket most nem részletezném) felhozott bennem bizonyos érzéseket, így hát rengeteg ötletem támadt egy regénnyel kapcsolatosan, amelynek prológusát meg is írtam a munkahelyen, mikor még nem voltak vendégek. Szépen stílusosan, papírszalvétára, amit most be is fogok másolni ide.

Napba nézz, Holdat láss (esetleg Holdnak?! még nem dőlt el)

Prológus

"Telihold
Tenger
Hullám
Sirályok

Összehoz és elválaszt egyszerre
Felhoz a felszínre
Az égig emel
A mélybe visz el.

Víz vagyok, mely kiolt minden benned lángoló tüzet
A földön ezért sosem lehetünk együtt.

Finom mozgásom minden lépésnél puha habokat érint
Míg te mindenkor égsz és lángra gyúlsz.

Csak ott találkozhatunk, ahol a Nap épp lemegy, mikor a Hold már fenn jár az égen. Ó de mond! Valóban létezik ez a hely? Vagy csak álom ez, mely képzeletem oly sokat festi?"

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyelőre ennyit sikerült, lehet mások számára értelmetlen, de én már mindent látok belőle.
A cím, egyrészt a Kispál behatás, Napozz Holddal. Másrészt, a Nap-Hold közös és ellentétes vonásai, két ellentétes pólus vonzásai- taszításai. Lesz benne sok asztrológia, és minden, ami jelentős az életemben.
A két főszereplő neve alakulóban van a fejemben. Pár nap és megszületnek ők is.