összevisszaélet.

Muszáj lenne gyakrabban írnom, de az utóbbi hetekben nagyon nem jut időm szinte még megpihenni sem. A napjaimat állásinterjúk sora tölti ki, valamint az ingázás Budapest- Győr vagy Pesten belül a Mester utca és a Haller utca között. Nem túl okos dolog volt így belefogni egyszerre a munka keresésbe és a költözésbe. Valahogy a kettő összeegyeztethetetlen a számomra. Főleg, hogy közben még pihenni is szeretnék meg aludni, sokat. Ugyanakkor egyre inkább úgy érzem, időpazarlás csak az alvás. De minél inkább hanyagolom, annál inkább vágyom a kávéra, amit nem nagyon akarok. De biztos a munka alatt is elkezdek majd vágyódni utána. Kicsit már érzékelem, hogy szét vagyok esve. De most még az újdonság érzete miatt erőt merítek és vágyom rá, hogy majd 1-2 hónapon belül beköltözhessek az új lakásba. De azért sokszor megfordul a fejemben, hogy mi van, ha mégse jó ez így? Mi van, ha csak az időt pazarlom Budapesten? Minden interjún megkérdezik, miért jöttem haza Spanyolországból. Amire az őszinte választ sose mondom és nem is mondhatom meg. Mert hiányzott és mert nem bírtam volna tovább az éjszakázást abban a légkörben. Ehelyett előhozakodok a lakással és egyéb dolgokkal. És ezek részben igazak is. Ezt most egyfajta kihívásnak tartom. Szeretném, ha sikerülne a boldogulásom itthon. Aztán ha nem látom majd értelmét továbbra, akkor elmegyek. De nem tudom hogy kint is mit kezdhetnék. Persze mehetnék Angliába vagy Spanyolországba vendéglátó munkákra, de az sem lehet életcél és ki tudja kinn milyen lehetőségek vannak a feljebb jutásra. Csak egyet tudok. A nyelvtudásomat kell még profibbra formálnom aztán már bármi jöhet, akár a stewardess állás is. Majd meglátjuk. Egyelőre annyi biztos, hogy van egy gyönyörű IX. kerületi lakás és ha munkám is lesz mellé, már más nem is kell. Vannak terveim, 2012-ben szeretnék elmenni egy tengerentúli útra, amiben egyre inkább kezdek bizakodni, hogy összejön. Addig csak ezeket a szálakat kell kibogoznom, amibe belekevert az élet.