a változás szele

Tudom, hogy egyszerűen nincsen olyan az életben (legalábbis az enyémben), hogy minden harmonikus és tökéletes az összhang. Ezért nagyon örülök, ha akár kis időre abba az illúzióba tudom rángatni magam, hogy ez mégis így van. Persze önmagam meggyőzése nem egyszerű feladat, de ahhoz, hogy ebből a kierőszakolt békémből kizökkenjek elég csupán egy-két perc, egy beszélgetés, stb.

Már néhány hete nagyon frusztrál, hogy nem találok munkát, hogy kétlaki életet élek és hogy valami miatt nem tudok lehiggadni. De tulajdonképpen mindezt leszámítva semmi gond nem volt. Az tény, hogy ez a félév gyökerében változtatott meg mindent, ahogy engem is. Teljesen más nézeteim vannak bizonyos dolgokról. Olyan dolgokban hiszek, amikben előtte nem. Olyan dolgokat, teszek, amiket ezelőtt soha. És a gondolkodásmódom is teljesen megváltozott. Néha felvetem magamnak, vajon hova vezet ez. Hiszen főként morális kérdésekről van szó. De ugyanakkor tudom, hogy valami mégsem változott. Az alap Én-em megmaradt olyannak, amilyennek kell lennie. Csupán a felszínét formálják, egyengetik az életemben lezajló változások.

Ma, mikor jöttem fel Pestre, a vonaton elkapott egy érzet, elővettem az elefántos füzetem és elkezdtem írni. Nagyon furcsa volt, oldalakon keresztül, megállíthatatlanul, ösztönösen, semmivel sem törődve írtam. Ilyen, megmondom őszintén, nagyon rég nem történt meg velem. Nagy ritkán, ha sikerült rávenni magam, írtam fél oldalakat, de most 5-6 oldalt megírtam negyed óra alatt. Bízom benne, hogy a nagy változások egyikének tudható be ez is, és ez így is marad most már. Hiszen annyira jól esett írni és írás közben olyan gondolatok jöttek ki belőlem, melyeknek a létezéséről nem is tudtam, na jó egy sejtelem azért ott motoszkált bennem, de mindenképp egy jó nagy adag lendületet kaptam ezáltal.