boldogság

Végre újra volt egy szabad hétvégém, ami persze egyáltalán nem úgy telt,ahogy szerettem volna, de azért jó érzés volt itthon lenni végre.
Családi találkozó, rengeteg torta, szilvapálinka, jobbnál jobb testes vörösbor.
Már-már Bábeli káosznak ható magyar-angol-német-spanyol nyelven folyó kommunikáció.
Volt szomorúság és öröm. Társaságban levés és antiszociális énem kiélése is.
Találtam ismét jó könyveket, lesz mit olvasnom tételek tanulása helyett.

Most olyan de olyan jól érzem magam. Az itthoni illatok megnyugtatnak, tudom, végre újra tudom, hogy azért mégiscsak jó nekem, jó az életem és hogy igazából szeretek én ebbe lenni.
Hiszen a boldogságomhoz két dolog szükséges, hogy szeretve legyek és hogy megbecsüljenek (a munkában is, persze ott épp hogy ez nem tud érvényesülni...). De ma sikerült végre rájönnöm, tulajdonképpen mindenem megvan. A család, a barátok, életem apró örömöt adó dolgai, a Gödör Klub, a zene, a könyvek, az irodalom, a filmek, egy jó vörösbor, meteorozások, a friss levegő illata, a cicáim, egy sötét körömlakk, egy szemhéjtus, egy kedves szó, egy mosoly, és akkor már azt mondhatom, hogy minden jó.
Mert ilyenkor sikerül kizárni minden rosszat, és ezek azok a pillanatok, amikor meg kell tanulni nem visszafogadni őket.