a következő megálló; Lanzarote!

Ezen a héten rájöttem, hogy nagyon nem szeretek a semmiben lebegni.
Most, hogy végre megvan a nyelvvizsgám és pár héten belül kézhez kapom a diplomám meg az idegenvezető bizonyítványom, végre eljött az idő, hogy valami érdemlegeset is kezdjek az életemmel.

Amíg készülnöm kellett a vizsgákra, igazából nem nagyon zavart, hogy az utóbbi 2-3 hétben megint munka nélkül maradtam. De miután mindennel végeztem elkezdett frusztrálni a dolog.
Naponta 15-20 pályázatot adtam be különböző, sokszor nem is szakmába ütköző helyekre. És a legutóbbi (szeptemberi) próbálkozásommal ellentétben, most nem jártam sikerrel. Pedig szerettem volna itthon próbálkozni, adni egy újabb esélyt magamnak és Magyarországnak. De úgy látszik, Magyarország nem akart esélyt adni nekem.

Ezért úgy döntöttem, megpróbálom ugyanezt külföldön, és sikerült is 2 napon belül egy Kanári szigeteki munkaszerződést összeszednem.
Először, mikor megtudtam, hogy mehetek Lanzarote-ba, nem tudtam, valóban ezt akarom. De aztán nem kellett sokat gondolkoznom a dolgon. pár óra múlva jeleztem, hogy elfogadom és március elején indulok.
Így már pozitívumként fogom fel ezt a munka mentes februári hónapot, ami arra volt jó, hogy kellőképp kipihenhessem az előző pár hónapom fáradalmait és lélekben is felkészülhessek a következő lépésemre.

Azt hiszem, nekem az egész életem ebből fog majd állni.
Nem tudom elképzelni magamat huzamosabb ideig egy helyben, ezért talán ez lesz majd jellemző rám (legalábbis 1 pár évig még), hogy évente (akár többször is) váltogatom a lakóhelyemet. És meg kell hagyni, ebben jóval több és nagyobb izgalmat látok.

Most van két hetem arra, hogy becsomagoljam a kis életem és a legfontosabb kellékeim egy 20 és egy 10 kilós bőröndbe, gépre szálljak és elinduljak ismét.
Tudom, hogy megint csak nem lesz könnyű. Különösen most, hiszen egyedül leszek, magamnak kell mindent csinálni, nem lesz ott támasznak a Lilla, hogy beszéljen helyettem spanyolul, vagy a Zsófi, hogy magyarul beszélgessünk a spanyol helyett.
De helyettük lesznek ott mások, olyan emberek, akiket nem ismerek, akik nem ismernek engem, sem a félelmeimet, akik előtt egy teljesen új ember mutatkozhat be.

Erre most mindennél jobban vágyok!
Addig is, bújom az angol német és spanyol nyelvkönyveket és regényeket és hangolódom az utazásra.