Alapból nem szeretem a hip-hop jellegű zenéket. Illetve nem is tudom, hogy a Punnany Massif
Az elején még én is meghallgattam ezt a zenét, a Cseh Tamás feldolgozásuk véleményem szerint egész tűrhetőre sikeredett, de valamiért nem tudok napirendre térni afölött, hogy miért kapták föl így az emberek ezt a zenekart.
Tegnap twitteren már kifejtettem nemtetszésemet a "jelenség" iránt, és szerencsére akadt is támogatóm Ákos személyében, aki megmutatta a következő képet:

Innentől kezdve a fejemben szárnyra kaptak a gondolatok, vajon milyen is lenne ez?
Hiszen néha már a facebooktól meg a többi közösségi portáltól, sőt az internettől is érezhetjük azt, be vagyunk zárva, akár egy börtönbe. Na de ha tényleg 4 fal közé lennénk zárva azokkal az emberekkel, akik a számunkra legiritálóbb zenéket szeretik, hogyan lehetne túlélni?
Nekem, akinek annyira fontos a zene, hogy egy órát sem bírok ki anélkül, hogy szóljon valami, akár tanulás közben is, már maga a börtön kínszenvedést jelentene.Hát ha még olyan emberekkel lennék összezárva, akik nem szeretik a hasonló zenét, a jó zenét, és még meg is nyilvánulnának ilyen téren, nekem az maga lenne a halál.
Épp ezért élek én olyan életet, amilyet.
Talán sok ember szánalmasnak találja azt, hogy valaki a zene alapján, a zenéért él.
(Őket csak sajnálni tudom, de tényleg. Mert nem tudják, elképzelésük sincs, mit veszítenek.)
Én elismerem, életem sok területe függ a zenétől. Sok döntést hozok meg annak függvényében, hogy lesz e valahol valami jó koncert vagy fesztivál.
24 évesen is szeretek elsősorban állni, és szemkontaktust teremteni a színpadon levő zenészekkel.
És szeretnék a zenével foglalkozni, írni róla, gitározni, énekelni.
Ameddig csak lehet.
No hay comentarios:
Publicar un comentario