zenék tavalyról

Talán ilyen listám is volt már, de most írok egy összetettebb bejegyzést róluk.
Igaz, hogy a zene eddig is nagyon meghatározó része volt az életemnek, de ez a 2011-es évben teljesedhetett ki igazán.
Már az év elején jött valami nosztalgiaérzet, még Spanyolországba való kiutazásom előtt. Sorba tértem vissza általam régen szeretett stílusokhoz és előadókhoz, így mikor elindultam Santiagoba, a lejátszómon a megszokott zenék között ott volt újra a Lacuna Coil, a System of a Down, a KoRn vagy a Hatóságilag Tilos is.
Persze ez azért nem jelentette azt, hogy visszatértem 17 éves koromhoz, amikor úgy éreztem, minden rossz, és mély depresszióba zuhantam. Csupán annyi történt, hogy elfogadtam, ez is az életem része, és valamikor kellenek ezek a mély dalok, hogy megélhessem a fájdalmat is.

1. ColorStar-Air traffic; ez a szám az egyik legkedvesebb számomra a zenekartól és akár bármelyik évben említhetném kedvencként, de 2011-ben lett különösen nagy jelentősége, hiszen életemben eddig tavaly repültem a legtöbbet. És minden egyes repülésem alkalmával, felszállás után ez volt az első zene, amit meghallgattam, miközben a gépet elnyelték a habok.

2. Air-Alone in Kyoto; erről a zenéről pedig már írtam is egy kb. fél évvel ezelőtti blogbejegyzésemben.Számomra a Santiago de Compostelában eltöltött 4 és fél hónap nem csak arról szólt hogy féktelenül jól érzem magam és buliból buliba esem, hanem a megtapasztalások is nagyon fontos szerepet játszottak. Meg kellett tanulnom másokkal élni, elfogadni az ő szokásaikat, ugyanakkor megpróbálni közösséget alkotni velük és abban élni. Máskor pedig a magányt kellett megfelelően feldolgozni és megtalálni benne a szépséget. Az utóbbinál volt segítségemre az Air dal.

3. Lacuna Coil-Dead man walk; ehhez a számhoz különösebb hozzáfűzni valóm nincsen. Ez szólt mindig, mikor a Santiago-i óvárosban sétáltam két óra között, vagy mikor a parkban napoztam államvizsga tételeket tanulva.

4. Kiscsillag-Sirály; arra pontosan emlékszem, hogy ez a szám a tavalyi listán is szerepelt, de idén sem hagyhattam ki, mivel bármelyik tengerparton voltam is (Vigo, A Coruna, Islas Ons, Lisboa, Barcelona, Costa Brava), muszáj volt legalább egyszer meghallgatnom, közben csodálva a madarakat és a hullámokat.

5. Kardos-Horváth János-Péter Alvarez-Tenyér; ez a szám pedig azért fontos a számomra, mert megismerhettem egy nagyon értékes embert. Janó dalait és az egész munkásságát pedig már eddig is tiszteltem.

6. Red hot chili peppers-Around the world; nem vagyok biztos benne, hogy pont ezt a Rhcp számot kellene választanom, de mivel a koncertes blogbejegyzésem is ezt a címet viseli, úgy gondoltam, tökéletes szemléltetés lesz. Olyan koncertélményt tudhatok magam mögött, ami 2011. december 7-ét örökre belém véste. Katartikus élmény volt látni a zenekart.

7. Csík Zenekar-Szerelmesnek nehéz lenni; ez a dal és az album akkor került a kezembe, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Hol letaszított a mélybe, hol magával ragadott az égbe.

8. Che sudaka-Inmigrant song; ma végre kiderült, hogy sikerült a spanyol nyelvvizsgám. Nagyon nagy boldogság ez most nekem! Olyan más érzés, ennyi spanyol tanulás után újrahallgatni ezeket a dalokat. Most, hogy értem minden sorukat, új értelmet nyernek számomra. Ez a zenekar annyira ad, nemcsak a dalokkal, a koncertekkel, már csak jelenlétükkel is.

9. Cseh Tamás-Csended vagyok; ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, de komolyan. Élni segít!

10. The Doors-Hello, I love you; igen, most jutottam el odáig, hogy végre tüzetesebben felfedezzem Jim Morrisont és a bandáját. A Doors nagyon meghatározó zenéje ezért a tavalyi évnek.

Tudom, hogy rengeteg zenét kihagytam, másodszorra talán már nem is ezeket választanám ki, de hallgatok a megérzéseimre és visszagondolva, ezek a dalok tényleg nap, mint nap szóltak nálam.
Sorrendet nem lehet állítani közöttük, mert mind nagyon meghatározó volt.
Minden évre ilyen csodás dalokat szeretnék!