jó;

Azt hiszem, ma egy teljesen ideálisnak mondható itteni napot élhettem meg.
Nem kellett ébresztőt állítanom (éljenek a szabadnapok), és addig aludhattam, ameddig csak bírtam.
Aztán végül Fruzsi sms-ére ébredtem fel valahogy mégis, de jó is volt, mert nem vesztegettem el több időt az ágyban.

Rájöttem, ismételten, hogy valamit nagyon jól csinálok az életemben, mert az utóbbi 1 évem teljesen ezt támasztja alá, a sok fájdalom ellenére is.
Olyan jó érzés egy ilyen csodálatos szigeten lakni, kaktuszok között sétálni, sziklák tövében ülni és nézni az óceán felverődő hullámait órákon át, eközben olyan dolgokról beszélgetni, amik mind csak adnak, nem elvesznek.
Szeretek ilyen emberekkel lenni.

Tényleg nem is kellene nekem más, csak a sziklák, a hullámok, a zene és egy papír, amire leírhatom a gondolataimat. De talán elég lenne az is, ha beraktározódna úgy az agyamba, hogy ne is kelljen papírra vetni.

Megfigyeltem, hogy egy hullám, ami sebesen tör utat magának, engem a másodperc tört része alatt elvihet olyan helyekre, ahova évekbe is telne akár eljutni. Így elvitt a Danihoz is, amire ő rácsodálkozott. De tényleg ez van, jó ezt megtapasztalni, de jó volna ha itt lenne Ő is velem és együtt élnénk át, az úgy azért mégiscsak más.

De ezt leszámítva tényleg nem panaszkodhatok.
Jól esik hazasétálni a part mentén, a sötét éjszakában, miközben a fülemben a Falling szól a ColorStartól. Hirtelen jobbra tekintek és látom, ahogy egy óriási hullám törik sok ezer darabra a szikla peremén, éppen a Free falling into deep water résznél. Egyszerűen ez így tökéletes, ahogy van!