suttognak

Kicsit fura érzésekkel ébredtem ma.
Álmomban ki akartak rúgni, mert a vendégek nem voltak megelégedve velem.
Ezért nem is bírtam tovább aludni, Nina sincs épp sehol, ezért felkeltem.
Szinte első lépésként bekapcsoltam a gépet, és látom, Kardos kiposztolta a Suttognak a fák videóját.
Na hát azt most ilyen hangulatban lehet, hogy nem kellett volna megnéznem.
Nem azt mondom, hogy honvágy fogott el, mert szeretek itt lenni.
De vágyakozás ébredt bennem azok iránt a dolgok iránt, amikről tudom, hogy azok hiányoznak a legjobban.
Deák tér, Gödör, Hunnia. Talán ezzel a 3 szóval már le is írtam mindent, ami hiányzik.
Lehet, hogy ez kevésnek tűnik, de nekem mindhárom szóban benne van rengeteg évem és emlékem. És megint felmerül bennem a kérdés, vajon el tudnám örökre hagyni Budapestet? A válasz eléggé egyértelmű, szerintem.

tökre nem örökre!