megszerettem Stephen Kinget!

de csak mert csupán pár hete realizálódott bennem, hogy ő írta azt a könyvet, vagy inkább rövid novellát (mindössze 135 oldal), aminek az adaptációja már évekkel ezelőtt a kedvenc filmem lett.

A Shawshank Redemption-t (magyarul: a Remény rabjai) először 10.-es koromban láttam (16 évesen), akkor még annyira mást adott a film nekem. De már akkor is nagyon megszerettük a többiekkel (mert irodalom órán mutatta meg nekünk Balázs bácsi és azért is örültünk neki ennyire, mert a film több, mint 2 órás, ami azt jelentette, hogy minimum 3 x 45 perces irodalom óra rá fog menni, én nem kell Petőfit vagy Arany Jánost tanulnunk, mert ők engem különösebben sosem érdekeltek)

Abban nem vagyok biztos, hogy más Stephen King könyvet el fogok olvasni még az életemben, de ebben abszolút pozitívan kellett csalódnom, szóval olyan kijelentést sem tennék, hogy nem.

Kevés olyan adaptáció van, ami hiteles tud maradni a könyvhöz. Számomra a nagy csalódások egyike Nick Hornby: About a boy c. könyvének a film verziója, vagy Elizabeth Gilber Eat, Pray, Love-ja, bár utóbbi nagy része dokumentáció és elmélkedés, azt meg ugye nehéz úgy filmre vinni.

Az első olyan film a Mester és Margarita adaptáció volt, amivel meg voltam elégedve, és Bulgakov könyvének szinte minden sora visszaköszönt. Most pedig ez a második ilyen találkozásom.