viernes, 9 de noviembre de 2012

?

Úgy érzem, hogy az életem jelenleg egy hihetetlenül nagy kérdőjel.
Lassan másfél hete, hogy hazaértem Mallorcáról és míg kint voltam olyan dolgokat képzeltem, hogy majd itthon, ha nem dolgozom, biztosan tudni fogom, mit is akarok csinálni.
Hát, sajnos mégsem. Sőt, mintha most még rosszabb lenne ez az egész.

Sorra járom az interjúkat, de egyre kevésbé tudom, hogy mit szeretnék. Csak esnek ki a lehetőségek, ami talán annyiból jó, hogy rájövök, ezt és ezt nem szeretném csinálni.
Talán az egyetlen, amin elgondolkozok, az a Ryanair, és nem is azért, mert annyira szeretnék cabin crew member lenni, hanem mert szeretném utazni, legalább Európán belül, szeretnék egy olyan munkahelyet, ahol állandóan az idegen nyelveket kell használnom, szeretnék megismerni új helyeket, embereket, kultúrákat és szokásrendszereket.

De jelenleg 0-án vagyok, semmi pénzzel és akármit is szeretnék a későbbiekben, ahhoz félre kell(ene) tennem (a semmiből, amim jelenleg van).
És most, hogy leírtam a Ryanair-es dolgot, hirtelen meg is láttam, hogy mit szeretnék; az utazást, külföldet, az idegennyelveket, az új tapasztalásokat. Nem Magyarországot, nem Budapestet, nem a magyar mentalitást.

Nagyon szeretem a pesti lakásunkat, a színeket, a szobámat, az illatokat, a nagyvárosi rohanást. Szeretem, hogy Pamacs József különböző rejtekhelyeket talál a lakásban, szeretem, ha hajnalban felébreszt, szeretem, hogy egy macska is velünk lakik, de talán már ez a pesti lét engem nem elégít ki.

Mióta hazajöttem, csupán 2 barátommal találkoztam, sokakkal való találkozót lemondok, mások pedig nem is keresnek. De nem a keserűség a mozgatórugóm, egyszerűen valami megváltozott.
Most jobban érzem magam itthon, egyedül. Egy bögre forró teával, El barco és El Internado nézés közben, a könyveimmel és a spanyol jegyzetekkel. Most nem vágyom a társaságra, a nyüzsgésre, sőt, még a koncertekre sem.
Tudom, hogy ha majd megint elmegyek egyre, minden át fog alakulni bennem, és az introvertált hangulatom is eltűnik, de most így a novemberi időben kicsit erre van szükségem, a visszavonulásra.

No hay comentarios:

Publicar un comentario