Nina Ricci parfüm

Hát sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz egy olyan blog bejegyzésem, aminek ilyen címet adok majd.

Ma Anyával elmentünk az Árkádba, és valamiért annyira késztetést éreztem arra, hogy bemenjek a Douglas-ba. Ezért céltudatosan, már-már átgázolva a promóciós lányon, odaléptem a polchoz, és ott volt az a kis piros alma alakú csoda.

Egyszerűen imádom ezt a parfümöt, főleg, mert Lanzarote-ra emlékeztet.
Gyorsan tele is fújtam magam vele és még mindig annyira érzem magamon. De nem is a parfümöt érzem, sokkal inkább magát, a helyet, Lanzarote-t.
Amikor megszagolom, eszembe jut minden. Az Avenida- i sétáink, a vásárlások Nina-val, amikor közösen vettük meg a parfümöket. A tengerpart, az apró shortok és a surf-ös pólók, a bikinik, a vizipipázások a parton vagy Vlad-ék szobájában.
Ha becsukom a szemem, miközben érzem azt a csodálatosan édes ízt, ott érzem magam a tengerparton. Érzem a vad szelet, hallom az óceán morajlását, hallom a hullámok játékát a sziklákkal és orromban érzem a sós levegő illatát. Ez az íz keveredik a parfüm édességével.

Szeretnék újra egy ilyen parfümöt, mondjuk Karácsonyra. És szeretnék újra Lanzarote-n lenni, például Szilveszterre.
Ennyi vágyam van, azt hiszem!