"szar" nap

Igazából a mai napom rosszabbul nem is kezdődhetett volna.
Hamar felébredtem és nem kaptam egy üzenetet sem, nem volt egy nem fogadott hívásom sem, és ettől picit elszomorodtam, mert már úgy hozzá szoktam, hogy kapok valami kedves üzenetet éjjel, a Lacitól.
Lehet, hogy ez egy jel volt, hogy ne is menjek ki az utcára. Ugyanis az első dolog, ami történt, az az volt, hogy leszart egy galamb. Sikerült neki telibe találni a uniform-omat és a cipőimet is, éljen! De nem is akárhogy, mert hát ezek a Benidormi galambok nem akármilyenek. Tipikus felhizlalt, büdös, undorító, fehér tengerparti szárnyas patkány volt. Csodálom, hogy repülni még bírt.
Mondanom sem kell, mennyire gyűlölöm őket, pláne azt, hogy egy „galamb park” közepén kell laknom és minden egyes alkalommal az utcán sétálva, vagy a tengerparton ülve attól kell rettegnem, hogy nehogy közelebb jöjjenek. Bár így is eléggé közel merészkednek, de azt azért mégse hagyhatom, hogy az intim szférámba is beférkőzzenek. Bár leszarják ők nagyba’ az intimszférát is, mint mindent.
Nekik semmi sem „szent”, szarnak rá mindenre, nincsen félelem érzetük, ami pedig alapvetően jelen van az állatoknál, és persze, ellepnek mindent.
Persze, biztosan egyszerűbb lenne hossztávon nézve, ha leküzdeném a fóbiám. De hát már úgyis csak 3 hét és elköltözök innen.