44 nap

1.nap, 2013.05.20. hétfő

Sikerült már 9.10-kor felkelnem, pontosan akkor, amikor helyi idő szerint Laci gépe landolt Budapesten, 10.10-kor.
Amúgy se bírtam volna aludni, de vártam is már, hogy felhívjon és jól esett kiélvezni azt is, hogy pár óráig csak én vagyok a szobában, világos van és nem alszik mellettem senki.
Mármint az jó lett volna, igazán jó, ha a Laci alszik itt, de mivel ő már otthon van, így ennyi jutott.
Sírni is csak egyszer sírtam ma, amikor telefonon beszéltünk. A hangja késztetett sírásra, de olyan jó volt hallani végre. Mert már nagyon hiányzott, és ő is meg minden.

Délelőtt elküldtem az önéletrajzomat kb 7 recepciós pozícióra otthon. Persze már jó lenne kiszakadni a turizmusból, de ez az ága még számomra elfogadható, főleg ha elnyernék egy olyan pozíciót, mint a Corinthia Hotel, ami 5 csillagos luxusszálló, ráadásul rengeteg spanyol vendége van.
Amikor visszajött a szobatársam, nem bírtam tovább a légkört és elmentem inkább ebédelni aztán meg kávézni a Dolomitiba az Alízzal. Ami jó volt, mert már rég csináltunk együtt akármit is, másrészt pedig mert a Dolomiti jó hely, szép emlékekkel és finom Café con leche leche-vel.

Ezen kívül mivel tölthettem még ki az első napot, így, egyedül?
Olvasgattam a Norvég Erdőt Haruki Murakamitól, megnéztem pár How I Met Your Mother részt a 2. évadból (odáig jutottunk a Lacival, mikor újra elkezdtük nézni), The Beatlest hallgattam szinte egész nap, meg a Zselenszkytől a Csókolj fel innent, és elszívtam 3 cigit, de csak mert Alíz kínálta, és mert úgysem iszom alkoholt, és a vízipipát is hanyagolom, mivel megmondtam Lacinak, hogy vigye csak haza ő, mégiscsak neki vettem, ajándékba.

A napom többi részét sajnos (bár jelen esetben tán jobb is) a munka tette ki.
És már előre azon gondolkozom, mihez kezdek majd a szabadnapomon. Talán úszni fogok sokat, vagy kibérelek egy biciklit és hegyet mászok. Mindenesetre jó lenne valami olyat csinálni, ami újdonság és leköt, amíg Anyáék meg nem érkeznek. Addig már csak 30 nap, aztán 44 nap és én is hazamegyek.
Mert már hiányzik Magyarország, hiányzik a szobám, a családom, a barátaim, a koncertek, a cicák, a könyvespolc, a zenéim, a plakátok, a romkocsmák, a folyópart, az, hogy végre valami igazán hasznosat tehessek és dolgozhassak, és legfőképp Ő hiányzik. Vele akarok lenni.