időelpocsékolás

Sikerült tökéletesen elrontani a szabadnapjaimat.
Nem véletlenül nem iszom ugyanis az utóbbi időben. Egyrészt, mert nincsen rá szükségem, másrészt pedig mert pótcselekvésnek tartom. Tegnap este valamiért mégis elmentem Alízékkal a Groucho-ba, és Jägerezni kezdtünk, aztán én még megittam jó pár pohárral valami helyi rosé borból, úgyhogy mára megvolt a jó kis másnaposság. Pedig ragyogó napsütés volt, zéró felhővel az égen, én meg csak feküdtem a szobában, kólát ittam és How I Met Your Mother-t néztem.
Szóval oké, hogy unalmas volt a tegnapi szabadnapom, mert az olvasáson kívül nem sok mindent csináltam (de ha azt vesszük, hogy mindezt a tetőn, akkor azért az visz bele egy cseppnyi izgalmat), mert hát ilyen szeszélyes időben nem is lehet, de a mai napomból kisülhetett volna valami jó. Na nem baj, hátha mostantól mindig jó idő lesz már.
Egyébként meg a délután jó volt, mert hosszan skype-oltunk a Lacival. Hihetetlen, hogy már holnap lesz 2 hete, hogy elment, nekem meg 1000 évnek tűnik. És még sok esemény se történt azóta. De néha olyan intenzívvé tud válni a hiánya, hogy be kell csuknom a szemem és magam mellé képzelni őt, az segít picit. Csak akkor nem jó, ha utána ki kell nyitni a szememet.
Mindenesetre az, hogy skype-olunk sokat segít, főleg 1-1 nehezebb nap után, amikből most jócskán kijutott, az otthoni helyzet miatt is.
Azt olvastam a horoszkópomban, hogy júniusban (sajnos) nagyon sokat fogok idegeskedni, és hát minden esélyt meglátok erre. De valami stressz elűző módszert ki kell fejlesztenem, ami se nem alkohol, se nem cigi, és az étvágyam is visszatér tőle. Talán a több sport, meg meditálhatnék. Meglátjuk...