A hétfők mondjuk mindig is utálatos napnak számítanak, na persze nem nálam, mert az én munkáimban általában hétvége sem létezik, tehát a hétfők közeledtét sem érzem meg, de most, hogy épp nem dolgozok, érzem, hogy jönnek, vészesen közelegnek és ezen kívül már csak a jövő hétfőt töltöm itthon, a következő már Lanzarote-n lesz.
Az a lényeg, hogy ez a hétfő nekem most nem sikerült. Pedig olyan szépen indultam neki 2. körben a jogosítvány megszerzésének, de hát hiába, nem lennék (nemhogy jó, de semmilyen) orvos, mert mindentől rosszul vagyok, végül is nem kellene ennyire meglepettnek lennem, hogy nem sikerült az egészségügyi vizsgám. De azért olyan bosszantó, hogy mindenkinek meglett, én meg egy rohadt újraélesztést nem tudok megcsinálni rendesen.
És persze alapból is nagyon zavar a dolog, de ami rendesen kiakaszt, az az hogy tegnap Roger Waters koncert volt Budapesten és én emiatt a vizsga miatt hagytam ki, mondván, hogy ha elmegyek, úgyis megbukom, de hát nem jobb lett volna megbukni úgy, hogy láttam élőben a Falat?
Roger Waters még csak 69 éves, hátha eljön még valaha, vagy én leszek olyan helyen ahol ő jár és épp kedve lesz koncertet is adni.
Ezt most nem nagyon tudom megbocsátani magamnak, hogy kihagytam. Ülök a szobában, hallgatom a 81-es The Wall live CD-t, közben sírok, nem csak mert fáj, hogy nem láthattam, hanem mert az utóbbi 1 hétben annyira ideges voltam rengeteg dolog miatt, és azt hittem ha letudom a vizsgát ,megkönnyebbülök majd, de ez nem történt meg, így hát ezt a fájdalmat most inkább elengedem magamtól, nem is törődök az egészségügyi vizsgával, majd csak, ha hazajöttem. Felveszem a pólót, amit Apuék hoztak a koncertről és megpróbálom feldolgozni, hogy nem lehettem ott.
És közben alig várom, hogy Apu hazaérjen és elmesélje, mekkora élmény volt és meghallgassuk a Pink Floyd lemezt, amit szülinapjára vettem Neki.
No hay comentarios:
Publicar un comentario