itt van az ősz, itt van újra

Én nem is gondoltam, hogy ennyire szeretem az őszt.
Vagy lehet csak azért gondolom most így, mert másfél hét és megyek el?
De ez lényegtelen, az a lényeg hogy ezeket a napokat most nagyon élvezem.
Végre előszedhetem a szekrényből a pulcsikat, a zakókat, a színes sálakat és a tornacipőimet.
Nagyon hiányzott, mert tavaly sem igen élhettem ki. Egyszerűen csak a késő nyárból átpottyantam a télbe (Zürichben már majdnem megfagytam). De most élvezem, még azt is, hogy szakadó esőben biciklizhetek, azt, hogy picit sösétebb van, nincs annyi napsütés és szerencsére nem szőkül ki a hajam, mint ahogy eddig. (Bár Lanzarote-n úgyis kifog, de hátha nem annyira.) Most olyan jó sötétszőkének lenni, kicsit okosabbnak érzem magamat tőle.
És persze attól is, hogy ilyen sokat olvasok. Most például a Tehetséges Mr. Ripley-t, méghozzá spanyolul. Nagyon érdekes és könnyen olvasható könyv. És mellé hallgatom a zenéket, többnyire Catpower-t, Grimes-t, az új Franz Ferdinand albumot vagy Ibiza Chillout Session-öket. Utóbbitól megjön a kedvem még ahhoz is, hogy majd elutazzak Ibiza-ra, vagy meglátogatni a Jesus-t Mallorca-n. Nem lenne rossz, na de először is, Lanzarote. Addig meg élvezem, ami itthon hátramaradt.