Lanzarote III.

És harmadszorra is itt vagyok az általam annyira szeretett kis Kanári-szigeten.
Itt, ahol az élet, amint leszállsz a repülőről, számodra is teljesen lelassul. Egyből elflejted, milyen rohanni a hármas metróra, elfelejted a Nagyvárad téri aluljárót, a hajléktalanokat, a vizelet szagot, a cigányokat, a (most éppen) hideg otthoni időjárást is. Egyszóval kicsit megfeledkezel az otthoni dolgokról, legyenek azok jók vagy rosszak, hiányozzanak vagy épp örülj neki, hogy távol vagy tőlük, most valamiért mégis kimegy a fejedből. Mert itt vagy ezen a csodálatos szigeten, ahol szeptember közepén is erősen süt a nap, úszol az óceánban vagy a homokos parton napozol, és amikor,vizes testtel kijössz az óceánból, és a felhők mögül előbujó nap rád vetíti sugarait, elfog egy bizsergetően jó érzés. Jó helyen vagy!

Igen, harmadszorra is rájöttem, nem hogy hiba, nagyon jó döntés volt, hogy eljöttem. Az emberek megismernek, szeretnek, és a hotelbeli emberek, mint régi ismerőst, sőt, családtagot köszöntenek. Jó érzés egy ilyen közösségben élni és dolgozni!
Kicsit olyan érzés volt ide visszatérni, mint az egyetemen egy hosszú nyári vakáció után. Olyanok vagyunk mi is, mint egy kis osztály, ez a hotel meg olyan, mint egy kollégium.
És talán ilyen munkahely is kevés van még a világon, ahol az ember ennyire jól érezheti magát, ilyen jól kijöhet a munkatársaival és egy nagy szórakozás a munka napja (jobb napokon ugyanis így van).
Helló, Lanzarote! Jó újra itt lenni!