02.05.

Először is, azt kell, hogy mondjam, a mai napom (legalábbis idáig) a lehető legtökéletesebb. Dasha szétszedte a héten a szabadnapjaimat, így hétfőn volt egy, aztán tegnap délutános voltam, ma pedig újra szabad. De valahogy most ez sem volt probléma a számomra.
Ugyanis végre újra itt a nyár, elmentek a felhők, az erős szél és gyönyörű napsütéses idő van egész nap.
Így nem is állt másból a mai napom, mint kávézás, cikk írás, Dolomiti, part, napozás, olvasás, fagyi, Dolomiti. Egyszerűen tényleg nincs rá más szó, tőkéletes!
Be kell ismernem, hogy tényleg hihetetlenül boldog vagyok ma, annyira, hogy állandóan mosolyogni, sőt hangosan nevetni támad kedvem.
És annak ellenére, hogy sokat szidom szegény Lanzarote-t néha (amit persze nem érdemel meg, mert a sziget nem tehetróla, ha az emberek kizsákmányolják, és valami torz dologgá változtatják), be kell valljam, iszonyúan hálás lehetek, hogy itt élhetek. Mert még azt ugyan nem tudom, hogy innen majd hova tovább, de akárhogy is lesz, ha majd évek múlva visszagondolok rá, tudom, hogy nagyon sokra fogom becsülni, hogy itt élhettem és dolgozhattam, és, hogy megismerhettem azokat az embereket, akiket az itteni barátaimnak és munkatársaimnak tudhatok.

Egy ilyen boldog, és pozitv energiákkal teli nap pedig cselekvésre, vagy legalábbis a dolgok mélyebb átgondolására sarkall.
Szóval hogy is van ez a hova tovább?
Elméletileg kicsivel több, mint egy hónap múlva hivatalosan lejár az itteni szerződésem. Aminek igazából már a hosszabbításán is egondolkodtam, de nem is ezen van most a hangsúly, hanem a következőkön;

- munka vagy suli?
Természetesen ez a kérdés nem lehet eldöntendő, hiszen dolgoznom kell! 27 éves leszek idén, és már nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne dolgozzak a suli mellett. Innentől kezdve tehát az igazi kérdés az, hogy tanuljak vagy halogassam tovább? De hát ha megint elhalasztom, nem ez lesz minden következő alkalommal is? De ha tanulok is, akkor mit? Turizmus menedzsment, területfejlesztés vagy vágjak bele a kommunikációba? Elvégre annyira szeretnék írni.

-otthon vagy külföld?
Hogy lehet az, hogy ezzel kapcsolatosan kb. percenként változik az, amit gondolok? Ha csak ránézek a falamra és meglátom a Budapesti fotókat, összeszorul a szívem és azt gondolom, én bizony nem tudok máshol élni, csakis Magyarországon. Ugyanakkor amióta csak lehetőségem adódott rá, külföldön dolgozom. Akkor miről is beszélünk? Ez is csak egy amolyan ábránd csupán, mint a tanulás? Hogy majd hazamegyek és minden jó lesz?!

- turizmus vagy zene? turizmus és zene!
Ez a két dolog teljesen összeköthető. Ha már ennyi energiát és évet és gyakorlatot fektettem a turizmusba, nem szabad hagynom, hogy a semmibe vesszen. Tulajdonképpen ez egy tökéletes alap valaminek a kiteljesedéséhez.
Éppen ma gondolkoztam azon, hogy mennyire kreatívak voltunk a Krisztivel az egyetemen. Bármilyen óráról, feladatról, beadandóról, előadásról vagy akármiről volt szó, olyan egyedi dolgok senkinél nem születtek, mint nálunk.
Akkor pedig ha megvan bennem ez a valami, ez a plusz, amit a tanárok is megláttak, ezt akárhogy is, de kamatoztatni kell. Előbb vagy utóbb úgy is ki fog ütközni valahol és akkor végül is mindegy lesz, hogy jártam e mesterre, hogy pár évet Lanzaroten éltem, vagy épp Angliában vagy Németországban, hogy felszolgáló voltam vagy recepciós.

Csak egy fontos dolog van, mégpedig az, hogy megyek előre, lehet, hogy néha a hosszabb kacskaringósabb ösvényen, de biztosan jó irányban haladok és meg fogok érkezni oda, ahova kell.

Mindent köszönök! Különösen Krisztit és az ő barátságát és magát a tényt, hogy van. És azt is, hogy tudom, valami igazán jót fogunk még alkotni közösen!