márciusom

Ideje megírnom az e havi összegzőmet is, mivel a hátralévő 2 napban valószínüleg már nem nagyon lesz rá időm.
Már elkezdtem pakolni és azt hiszem most készen is állok rá, hogy elhagyjam Lanzarote-t, talán örökre...
Persze sose tegyünk ilyen kijelentéseket, de ... ha valaha is visszatérek, az már turistaként lesz, dolgozni és élni, az valahogy nem nekem való. Most már iszonyatosan hiányzik a nagyváros, a pezsgés, a kultúra és az emberek.
De azért nem volt rossz itt ez az utolsó hónap sem, bár azt hiszem, elmondhatom, hogy talán a legintenzívebb 30-31 nap volt ez az idei március.

Mindig azt gondolod, amikor csalódsz valakiben, hogy ennél lejjebb már nem lehet, más nem fog ennél is jobban átverni és hasonló dolgok.
De aztán az élet bebizonyítja a dolgok ellenkezőjét. Most ugyanis egy olyan csalódáson vagyok túl, ami munkavállalóként és magánemberként is megviselt, és rájöttem, hogy igaza van a Georginak, kurvára nem szabad megbízni az emberekben, talán még a barátokban sem, mert még ők is átverhetnek és egyedül a családod az, akikre tudod, hogy bármikor számíthatsz.
Nem nagyon akarom most feszegetni ezt a témát tovább, majd ha több időm lesz, kifejtem miért is szűnt meg létezni számomra a del Rey, mivel sajtószabadság van, ehhez minden jogom meg is van. De jelen pillamatban nem szándékozom elrontani a hangulatomat vele.
Épp ezért szeretnék inkább egy másik csalódásról írni, ami egy pozitív csalódás a számomra.
Ugyanis amikor elkezdtem itt a hotelben dolgozni, Martina, a német nő volt az, aki nagyon nem szívlelt, és mikor visszajöttem tavaly februárban ő ellenkezett leginkább, most mégis ő az, aki felnéz rám, és büszke, hogy mennyit fejlődtem és tanultam itt ez alatt az idő alatt.
És tudja jól, hogy lehetetlenség lenne a hotelben itt maradnom, a körülmények miatt, de ehelyett felajánlott nekem egy másik recepciós állást egy közeli hotelben. És bár nem éltem a lehetőséggel, ezt mégis egy olyan gesztusnak tartom a részéről, amiért örökké hálás leszek neki és sosem felejtem el, hogy mit tett értem.

Hirtelen nem is tudom, mi mást írhatnék le, ami hűen érzékeltetheti a márciusomat. Hiszen ez a 2 dolog az, ami igazán meghatározta.
Írhatnék megint arról, hogy miket olvastam, milyen zenéket hallgattam, de nem, azt talán majd máskor...