let her GO!

Nagyon rég nem írtam már, talán mert mostanában eléggé elfoglalt vagyok, de inkább csak azért, mert egyszerűen nem tudtam hogy hozzáállni. Kicsit elment a kedvem mindentől, beleértve az írást is.
Úgy érzem, elment egy énem, egy régi énem, akiben annyira biztos voltam, hogy létezik és hogy örökre itt is marad, hogy néha megállok 1-1 pillanatra, hogy feltegyem magamnak a költői kérdést, tényleg?
És tényleg!
Hogy mit értek ezalatt?
Mindent, ami voltam ezelőtt, olyan, mintha soha nem is létezett volna.
Mondhatnám azt is, hogy felnőttem, kinőttem dolgokat, de nem ez a helyes megfogalmazása a dolgoknak.
Elhagytam barátokat és ők is elhagytak, elhagytam zenéket és ők is elhagytak.
Van úgy, hogy csak elmúlnak ezek a dolgok maguktól. Évekig foggal - körömmel kapaszkodok barátnak hitt emberekhez, zenékhez, élményekhez és egy személyiséghez, ami ma már lehet, hogy nem is én vagyok.
Nem hoznak lázba többé koncertek, fesztiválok, se Budapest pezsgő kulturális vagy éjszakai élete.
Lehet, hogy teljesen antiszociális lettem. Talán a Georgi tett azzá, talán mindig is az voltam, csak elnyomták más dolgok, más dolgok, amik azóta már nincsenek jelen. És nincs többé Georgi sem, mégis, valahogy úgy érzem, ezt a visszahúzódó, csendes, magának való énemet kell megélnem.
És nem zavar a magány meg a csend, egyáltalán.
Régebben kényszeredetten magam köré építettem kapcsolatokat, ma már ezt nem teszem, és ezzel rengeteg energiát spórolok meg, amit aztán arra használok, amit tényleg hasznosnak tartok, ami tényleg épít.
Mit csinálok?
Igazából semmi különöset, hétköznap dolgozom. Esténként edzem, filmet nézek, forró teával a kezemben vagy olvasok, szavakat tanulok, de valahogy nem érzem magam magányosnak.
Sokszor vagyok egyedül, kevés időm jut önmagamra is, néha látom a barátaimat, akik tényleg azok, mindig is azok voltak és lesznek. Rájuk mindig jut majd időm.
De most jó ez így nekem, egyedül.
Ha tehetem utazok, tengerpartra megyek.
Igyekszem tovább élni az életem.
Georgi valamit nagyon megváltoztatott, és hiába ment el pár hónapja, nincs se energiám se vágyam visszaváltozni azzá, aki voltam, vagy, akinek hittem magam.
Vagyok, aki vagyok.
Az álarcokat mind engedjük csak el!