álom?

Az éjjel különös álmot láttam. Pontosabban már hajnalodott. Felvert korán környezetem zaja, nagy robaja. Nem tudtam aludni, csak forgolódtam. Fáradt voltam s zuhantam egyre lejjebb.
Arra gondoltam, jobb ha ezt is - mint a többi mostanában támadt "álomképzeteimet"- elfelejtem.
Aztán megittam egy pálinkát. A testes ízek melegséggel töltöttek el. Beleborzongott egész valóm. Most meg már kikívánkozik az álom.
Kusza képek sokasága.
Kusza, de mégis igaz. igazságok összemosódása.
Elvesztettem őket vagy közösen, mind elvesztettük más egymást?
Minden alakulóban van és változik.
Soraimból melankólia kesernyés íze érződik. Iszom inkább még egy picit. Hátha segít megfejteni.
Igazságérzetek kavarognak álomképzeteimben. Kimondatlan igazságok szállnak a levegőbe. Érzetek csapdosnak ide-oda. Mégis, az igazság csendben marad, a lelkek mélyén.
Ma már tudom, elélünk egymás mellett. Érdeklődünk a másik iránt. De mégis, mindannyian arra vágyunk csak, hogy lássuk önmagunk kivetülését a minket körülvevő világra.
Könny ízű az álmom. Nem minden szó maradt meg bennem tisztán. Csak a reszketés, hogy testem minden porcikája egyszerre, mintegy ritmusra remeg. Szinte belefázik a kimondatlan igazságok pók szőttesébe.
Talán igaz szavak voltak, amiket fejemhez vágott. Talán ugyanabban az időben Ő is erről álmodott valahol, Pesten, vagy vidéken, ki tudja már, hol. Talán éppen arról álmodott, hogy végre olyan szavakat ad nekem, amiket igazán érez, lelke mélyéről jövőek. Talán Ő is izzadtságban úszva ébredt fel ma reggel.
Talán mindenezek ellenére is van még kapcsolódás.
Talán mélyen, nagyon mélyen, mégis értjük egymást. Félálomban még beszélgethetünk, ha személyesen már nincs is alkalom.