miércoles, 24 de febrero de 2010

és mindent ami fájt, én a kukám mellé tettem ...

erő



I'm fine and dandy.


És tényleg
Aztán van az a stádium, mikor eljut az ember odáig, hogy már ki sem mondja.
Na akkor történik meg ténylegesen.
Akkor lesz az az állapot, mikor a bensődből sugárzik árad, hogy fine meg dandy.
Érzem végre, hogy élek. Hogy igazán élek. És van értelme mindennek. A körülöttem lévő életnek, az egész világnak.
Mert van aki meghallgat, tényleg meghallgat. S közben nem pillant az órájára percenként.
Van értelme, mert van akinek szüksége van rám. Van aki szívesen fordul felém tanácsért. Van aki nem néz kevesebbnek nálánál. Van aki nem néz többnek sem. Van aki reálisan lát. Azt látja ami vagyok. S magam miatt szeret.

Végre újra látom, merre halad az életem. Most már merek tervezni is.
Mert vannak körülöttem emberek, akikkel lehet. Akikre lehet számítani. Akikkel ideig-óráig, de tényleg közös az életutunk.

Újra tavasz van, és a tavaszi szellő elhozza nekem az újat, a megtisztulást.
Folyamatosan újulunk meg és ez csodálatos!


No hay comentarios:

Publicar un comentario