2010. 08. 06. 19.00 Sziget fesztivál, Octopus összművészeti helyszín

Igen, kicsit elmaradoztam az utóbbi időben. De mentségemre legyen mondva, megvolt rá az ok mindig.
Az utóbbi napokban sőt mondhatok heteket is, a társasági élet úgymond nem hagyott unatkozni.
És persze közeledett is a SZIGET. Amit hol vártam, hol nem.
Csütörtök délután jött a facebook-on egy felhívás, hogy az első 200 e-mail-ező ember bejuthat a kispál főpróbájára. Krisztivel és Ádámmal hát gyorsan meg is pályáztuk, de sajnos csak én jutottam be. Ami picit csalódás volt, de őszintén szólva, egyáltalán nem feszélyezett. Hiszen nem ez volt az első olyan koncert, amin egyedül voltam, mert senki se akart vagy nem tudott eljönni rá velem.
A VIP pass-t is ismertem már régről úgyhogy nem okozott gondot, hogy egyedül jussak el, ráadásul mikor odaértem éppen akkor végzett a Béla a gitárok szerelésével úgyhogy lejött a színpadról és beszélgettünk is picit a koncert előtt.
A koncert előtt Lecsó már fészkelődött magában nagyon, mert a többiek sehogy sem bírtak elkészülni, ő meg már nagyon el akarta kezdeni. Végül 20 perces csúszással el is kezdték.
Érdekes volt belenézni, mik történnek a színfalak mögött. A konfliktusokat, amik Kispál és a dobosok között van.
De azért jól összerakták.
A próbán is majdnem minden dalt lejátszottak, ami nagyon jó volt. Kb. 3 és fél órás lett a próba.
Szerintem egyébként a koncert hétfőn le lett rövidítve.
Mondanom sem kell, a főpróba nekem sokkal többet adott. Hiszen annyira bensőséges volt az egész. Csak igazi rajongók voltak és olyan hangulat lett nagyon hamar, mintha egy amerikai filmből kivágták volna a házibuli jelenet és beragasztották volna a Szigetre.
Minden táncolt mindenkivel, nem baj, hogy ismerte e vagy nem az illetőt. És közben meg szólt a zenekar. Nem gondoltunk rá se mi, se ők, hogy mindjárt eljön a búcsú ideje is.
Aztán a vége felé mondta a Lovasi, hogy jön a látványos búcsú ideje. Azt már jó páran megkönnyeztük.
Én egyébként alatta is párszor, belegondolva, hogy ezeket a dalokat is most hallom jóformán utoljára élőben.
De látszott, különösen Lovasin, bánja, hogy mindennek így kellett történnie.
A végén egyébként ott lehetett maradni, hogy a koncert DVD-re egy részletet felvegyenek néhány sörhas, szőkített nő és alkoholos filctoll társaságában.
Persze a fotósok is nagyon élvezték a koncertet, úgyhogy a gépemet kb. felesleges volt elővenni, mert mászkáltak össze-vissza.
De a végén azért a Csillag vagy fecskét muszáj volt...

csillag vagy fecske.