Ha tehetném éjjel nappal úsznék. Ezért legnagyobb vágyam egy erre a célra megfelelő úszómedence, ami persze anyagi okokból adódóan nem lesz meg még egy darabig.
Ha jobban belegondolok, már egészen kicsi korom óta jártam úszni. Szerettem is a vizet. Nem iszonyodtam tőle úgy, mint sok más kisgyerek.
Valami miatt mégis eltávolodtunk.
Jött az életemnek az a korszaka, amikor nem számított semmi. Legfőképp egy ilyen buta szokás - gondoltam én akkor-.
És mára már csak annyi maradt, hogy nézhetem az Európa bajnokságot, hogyan szelik a hullámokat, hogyan merülnek alá, hogy aztán újra feljöhessenek a víz felszínére.
Mostanában annyit gondolkozok magamon és az életemen. Hogy mi is a célja. Mire vágyom. Néha megrémisztenek az emberek, akik már 17-18 évesen is tudják mit akarnak az élettől. Én ilyenkor csendben meghúzom magam s arra gondolok, tán még most se tudom.
Pedig tetszik, amit csinálok. Tetszik a turizmus, a nyelvek és a kultúrák találkozása. De néha úgy érzem, eltévedtem. Egy ideig azt hittem, majd az írás, az irodalom. De nem, az is egyfajta tévút. Vagy nem is, ez ennek túl erős kifejezés. Hiszen mindegyikben megtalálom egyéniségem egy-egy részét.
De ma rájöttem, talán az úszás az, amiben kiteljesedhettem volna.
Mért kellett 23 év, hogy erre ráeszméljek, mikor már késő?
Talán, mert nem lettem volna elég sikeres? Talán, mert az úszásban még nagyobb kudarcokat és bukásokat szenvedtem volna el?
Ezeket talán már sosem tudom meg. Az viszont biztos, hogy volt bennem valami erőteljes, ami a vízben kibontakozhatott, kár, hogy nem engedtem még jobban!
No hay comentarios:
Publicar un comentario