júliusom

Egy kicsit örülök, hogy most már lezárultak a júliusi családi ünnepléseink, mert a mai nap jutottam el odáig, hogy kész vége, nem bírom tovább.
Most egy jó ideig nem szeretnék látni sütit, húst, pezsgőt, sört, bort és rövidet se. Illetve azért de, csak nem ekkora mennyiségben.

De mielőtt kimegyek, jó lenne picit kitisztulnia a szervezetemnek, sajnos azonban ez nyáron lehetetlenség. Mert mindig van valami alkalom, amire inni vagy enni kell. De legalább együtt vagyunk, az egész család, ami lassan már annyira ritkaság számba fog menni, hogy találkozunk karácsonykor meg húsvétkor. Most legalább jól együtt voltunk egy hónapon át minden hétvégén.
Meg hát ki tudja, talán tényleg jön a világvége decemberben és akkor már nem éljük meg a karácsonyt, a húsvétot meg főleg nem. (Hát akármi is lesz, ezért már megérte).

Egy rossz szavam se lehet eddig az idei nyaramra, amiben munka eddig nem is nagyon volt (leszámítva a júniust, meg az egy hetes pesti szerencsétlenkedésemet), koncert annál több és még lesz is az elkövetkező két hétben. Aztán tengerpart megint, napsütés, pálmafák, mosolyok, szörf és longboard-ozás.
És újra kezdeni megint mindent, lehetőleg jobban mint eddig. És örülni mindennek, ami van és nem szaladni vonatok után, talán menni fog.