Perfect Sense

Nagyon szeretem Eva Green filmjeit, úgyhogy nem volt kérdés számomra, hogy ezt is megnézem, amint lehet.
Valahogy (nem tudom direkt vagy sem, de) minden filmjének van egy különleges atmoszférája. A film hangulata, a színei annyira tipikusak. Mindig minden szürkés, sötétkék árnyalatokkal, olyan mintha állandóan éjszaka lenne, és ezáltal szomorúnak hat a film, (valójában az is), de mégsem az. Mert minden filmjében ott van az a plusz, amit az emberek alig vesznek észre az életben. Hát ezekben a filmekben észreveszik és számomra ettől olyan különleges. Van értelme élni, azt sugallja mind.

Mi teremtünk magunk köré és magunknak minden fertőzést, minden bajt. Talán ennyi a mondanivalója a filmnek röviden. De az egész felépítése érdekes, bár más lehet, hogy inkább csak giccsesnek meg csöpögősnek tartaná. Mondjuk mostanság mit nem? Elég nagy divat lett mindenre ráhúzni a giccs szót, ami megpróbál kicsit is az ember érzelmeivel és mélyebb dolgokkal foglalkozni. De nem baj, nekem tetszik ez is. Rájöttem szeretem az ilyen sci-fi jellegű, apokaliptikus filmeket.

Nem is nehéz megszeretni ezt a filmet, mert annyira közeli (Hétköznapi pár a magyar cím, ami persze megint kurva nagy félrefordítás, de ezen már meg sem lepődök).
Az a legjobb az egész filmben, hogy elgondolkodtatja az embert és hamar rájövünk, valójában minden ember egyforma. Csak törtetünk előre, nem törődünk másokkal, és mindig későn eszmélünk, amikor már úgyis mindegy.

Szóval a film arra kér minket, hogy tegyük fel, mi történik akkor, ha egy folyamat során szépen lassan kezdjük elveszíteni az érzékeinket. Ami azt hiszem, a 21. század emberének akár maga lehet a pokol, mert a többségünk annyira beleragadt a materializmusba, a kézzel fogható dolgok megkaparintásába és megtartásába, hogy elképzelhetetlennek tartaná az életet anélkül, hogy látna, hallana vagy érezne.
Emiatt van bennem néha egy irigységgel keveredő érzés minden "sérült" emberrel szemben. Mert ők ugyan valamiben hiányt szenvednek az életben, mégis sokkal inkább képesek élni, sokkal jobban érzékelnek és nem utolsó sorban, értékelnek dolgokat, mint mi.

Talán vannak emberek, akiket még a katasztrófa sem tántoríthat el, és képtelenek kiszakadni az anyagias létből. De ott vannak azok, akik megpróbálnak túllátni mindezen. Mert az élet nem áll meg, és ahogy a film sugallja, mindenhez hozzászokik az ember idővel.