Ma megfogadtam, hogy időben fogok lefeküdni, de valahogy megint kezdek hozzászokni a 2-3 körüli alváshoz, amiből aztán az következik, hogy alszom 3 órát, 6-kor felébredek, majd tudatosítom magamban, hogy még korán van és alszom délig, nyugtalanul. Ilyenkor jönnek az olyan álmok, mint a heroin vagy a szervkereskedelem Amerikában. Pedig úgy érzem, a lelkivilágom azért nagyjából rendben van.
Bár kezdek érezni magamban egy keletkező apró kis feszültséget amiatt, hogy megint mindjárt elutazok. Egyrészt mert már pakolni kellene, de az új Anna azt mondja, á majd ráérek 12-én délelőtt is. Másrészt, meg mert nagyon kevés az idő és még annyi mindent szeretnék csinálni, aminek a nagy részéből megint nem lesz semmi, csak úgy, mint általában.
Nem tudom, egy idő után hová tűnik a lelkesedés minden cselekedetemből?
Hogy miért vagyok lusta néha megmozdulni is?
Mi lesz így a spanyollal, a némettel meg a portugállal?
És az összes eltervezett, meg nem valósított tervemmel?
No hay comentarios:
Publicar un comentario