every cloud has a silver lining!

Tegnap este rájöttem, hogy azért meg fogom majd szokni ezt is.
Az emberek, a szálloda személyzete és vezetősége is nagyon kedvesek velem, de szerintem nagyjából mindenkivel.
Egyáltalán nem érzem azt, mint a San Antonioban, mikor megláttam Sr Crucest. Ott néha a szívroham kerülgetett már, rettegtem tőle, egyszerűen megrémisztett a maga kb. 160 centijével.
Most már teljesen meg vagyok győződve róla, hogy így igyekezett kompenzálni a kisebbség érzetét.

Hát, itt most minden más. Az igazgató (bár már elfelejtettem a nevét) teljesen más, magas, normális férfi testalkatú, mosolygós és segítőkész. Ugyancsak ilyen a recepció vezetője is, nem olyan idegbeteg és leereszkedő stílusú, mint Dascha volt.
Utólag visszagondolva, haragszom mindkettőjükre. De ettől függetlenül még nagyon szeretnék visszamenni Lanzarote-ra. Otthon kezdett bennem kialakulni valamiféle utálat a hely meg pár ott maradt ember iránt, de most szívesen vissza látogatnék/mennék. Talán majd...

Ez a hely, Calviá semmiben sem különbözik Puerto del Carmen-től. Pici, turisztikai város, aminek van 1 tengerparti sétánya, tele kis üzletekkel, beülős helyekkel, mindenhol brit pub-ok vannak. Igen, csak ebben különbözik, hogy itt brit pubok vannak ír helyett. Most majd legalább brit undor is párosul az ír mellé, aminek ugyan nem fogok nagyon örülni, mert imádom az akcentusukat, persze ettől még lehetnek elviselhetetlenek, ahogy (szerény véleményem szerint) azok is.

Az előbb azt írtam ez az egy különbség, hát, nem igaz, mert a tenger-óceán különbség ennél jóval erősebb és szembetűnőbb.
A Földközi-tenger olyan, mint valami pisi; meleg, sekély, semmi hullám, embertömegek.
Hiányoznak az öblök, a sziklák, a hatalmas hullámok, a jéghideg víz.

Annak meg, hogy csak kinn a lobby-ban megy az internet, külön örülök. Már tegnap este is és ma délelőtt is rengeteget olvastam, de ugyanezt nem tenném meg, ha lenne internet.
Every cloud has a silver lining!