03.20.

Tegnap volt elvileg az 1. Nemzetközi Boldogság nap.
Nos én nem értem, az emberek mi alapján választották ki ezt a napot. Talán a tavaszi napéj egyenlőség miatt, mert hogy jön a tavasz, és minden virágba borul és az emberek boldogabbá válnak, ha vége a zord téli napoknak és a téli depressziónak?
Igazából számomra épphogy tökéletes nappá is válhatott volna a tegnapi, hiszen szabadnapom volt. Sokáig aludhattam, aztán az óceánparton napoztam, olvastam, zenét vagy a hullámok morajlását hallgattam. És vártam az estét, hogy újra láthassam a Lacit, mert már jó pár napja nem találkoztunk.
Nem akartam veszekedést, nem akartam negatív érzéseket se belevinni a tegnapi napomba, mégiscsak sikerült valahogyan.
Rájöttem, hogy azért hiányoznak alapvető boldogság faktorok.
Hiányzik az írás, őszintén szólva nagyon szeretnék újra írni cikkeket!
Hiányzik belőlem a motiváció, úgy kollektíven!
Hiányzik, hogy mióta megérkeztem (3 hete) nem sportolok már!
Hiányzik az Otthon!
Hiányoznak dolgok, amiket a lustaság nem enged megélni!
Igazából a legnagyobb hiánya a megvalósításnak van. Mintha félnék álmodni.
Sőt, néha leginkább emberektől és helyzetektől félek, ami megint csak lekorlátoz.
Így hát, ezeknek tudatában rá kellett jönnöm, mégsem volt teljesen boldog a boldogság napom, mert ilyen dolgokra kellett rájönnöm. De legalább volt mi kinyissa a szememet végre!