március 15.

Ez már a 3. március 15.-ém külföldön.
Az elsőt Santiago de Compostela-ban töltöttem, Erasmussal. Akkor talán még nem is sejtettem, hogy a következő éveim is ilyen erősen Spanyolországhoz kötnek majd.
Tavaly és idén is Lanzaroten vagyok. Egy szigeten, távol Európától, szinte már Afrikában.
Most otthon katasztrófális állapotok uralkodnak, én pedig a napsütésben vagyok.
Miközben emberek százai ragadnak az utakon a hóesés miatt, étlen-szomjan, én az Atlanti- óceán partján napozok és közben mindezek ellenére mégis honvágyam van.
Pedig nem volt honvágyam, ki tudja, hogy már mióta. De most újra itt tartok. Több okból kifolyólag is.
A közös skype-olás a lányokkal, az a tudat, hogy a Lacinak itt van az Apukája, az hogy ettem túró rudit és ittam pálinkát,az, hogy március 15. van, mind-mind közrejátszik.
Hiányoznak Anyáék, hiányzik Győr és Budapest.
Eszembe jut az a pár évvel ezelőtti március 15., amikor meleg volt, napsütés, pólós-sálas idő, és macifröccsöztünk a holt-ágnál. És meteor is volt nálunk, míg egyikünk játszott, a többiek a fűben feküdtek.
Ez is nagyon hiányzik.
És kéne most (is) egy jó Lovasis vagy Kiss Tibis este, rosé fröccsel és pálinkával, tánccal és veletek!