1. szabadnap egyedül

Észrevettem, hogy tudok ragaszkodni dolgokhoz, amiket régen még szerettem. Például az egyik ilyen, hogy arra vágyom, hogy lássam a barátaimat, és pálinkázzunk meg rosé fröccsözzünk. Na hát, ebből annyi igaz, hogy nagyon szeretném már látni a barátaimat, talán még 1 pálinka is beleférne, de hogy végig fröccsözzem az éjszakát velük, azt már nehezen tudom elképzelni, főleg, mert december óta nem is nagyon voltam bulizni, sőt inni se gyakran, de mikor elmegyek, meg is bánom egyből.

Tegnap este átmentünk Alízzal a Groucho-ba, én meg megittam egy Calimotxot (jó gallegosan leírva), ami igazából a helyi elnevezés a boroskólára, azaz nem is helyi, hanem észak- spanyolországi és szegény pultos most is Tinto veranot (vörösbor+sprite) akart adni helyette. Mondjuk, lehet, hogy jobb lett volna, mert ettől olyan szinten rosszul lettem, mint még soha alkoholtól.
Szóval nem értem, miért erőltetem. Nem szeretek már inni, nem élvezem az ízét, akkor meg minek csinálom? Megszokásból, azért, mert egyszer szerettem? És mert jó kis pótcselekvés, amikor összegyűlik a társaság?
Kíváncsi lennék, az emberek nagy része össze tudni e úgy járni esténként, hogy nem lenne az asztalon se sör, se bor.
Szóval tegnap este úgy felfordult a gyomrom, hogy nem is bírtam aludni hajnali 2-ig. How I Met Your Mother-t és Go On-t néztem, ami elősegítette a mai későn kelésemet, és hogy valószínűleg már semmi értelmeset nem csinálok ma délelőtt.

Aztán úgy gondoltam, hogy a nap többi része is hasonlóan fog alakulni, de végül 3-kor egy, a Katival való jó beszélgetés után, úgy döntöttem, csak lemegyek a partra. Én naív azt gondoltam, hideg van most a fürdéshez, ezért először nem is a partra mentem, hanem a domb oldalára, ahol van 1 fekete homokos, szélvédett kedvenc helyem. De rá kellett jönnöm, hogy baromi meleg van még így 23-24 fokban is, és a fekete homok szétégette a testemet.
Fél óránál tovább nem is bírtam, lerohantam a partra, és ahogy lehetett, belegázoltam a vízbe; mintha már gőzölgött is volna a testem a hideg vízben a forróságtól. Iszonyatosan jól esett egész délután a vízben és a parton lenni és kicsit kiúszni magamból a felgyülemlett feszültséget.

Amit aztán az esti skype-olás Anyával megtriplázott. Ha ma kicsit is úgy éreztem, hogy talán mégsem akarok hazamenni, az eldöntötté vált. Haza kell mennem, amilyen gyorsan csak lehet!